Sümegi György - Kőhegyi Mihály: Fülep Lajos és Kner Imre levelezése – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 17. (Gyula, 1990)

Fülep Lajos és Kner Imre levelezése

rülményül: a megrendelő ragaszkodott a formátumhoz, oldaltükör méretéhez és ehhez a grádus héber betűhöz, dacára annak, hogy én nagyobbat akartam. - Mégis azt hiszem, elég szépen sikerült a Haggáda. Naményi

3 doktornak van egy gyűjteménye az utóbbi harminc esztendőben készült külföldi Haggádákból, s egyik sem tipográfiai elgondolás, és egyik sincsen még ilyen szép sem. Egyébként mi újság arrafelé? Jó volna már egyszer találkozni és elbeszélgetni, de nem tudom, mikor juthatok hozzá. - Minden jót kívánok és vagyok szeretettel régi híve és barátja [Kner Imre] Gépirati levélmásolat, i f. BML, XI. 9. Kner Nyomda ir. C/30. 138-139. 1 Naményi Ernő-Pap Károly: Haggáda Peszach estéjére. Függ.: Énekek Peszachestéjére. Bp. 1936, Ézsajás Vallásos Társ. (Lévayné-Haíman, 1982. I. 1.495.) 2 Osvát Ernő: Az elégedetlenség könyvéből. Előszó Ignotus. 1930, Kner. (Lévayné-Haiman, 1982. I. 1. 432.) 3 Naményi Ernő (1888-1957) ~ közgazdász, művészettörténész. Igazgatója volt a budapesti Zsidó Múzeumnak, főtitkára a Magyar Könyvművészek Társaságának. 6l Z[engő]várkony, [i]936. III/13. Kedves Barátom, nagyon örülök, hogy írt, s igen köszönöm a könyvet. Átnéztem jó alaposan - de hát ön olyan alaposan megbírálta, hogy nekem már alig lehet szavam hozzá. Mindössze azon gondolkodom, nem lehetett volna-e az axiális megoldást - melyet, mint leveléből láttam, nem választott, csak kényszerből elfogadott - valahogy mégis elkerülni. A fametszetekről bár nem írja meg véleményét, abból, hogy a felelősséget értük nem vállalja, könnyű megértenem, hogy - véleményünk egyezik. De hát a tipográfia egészében olyan nagyon szép, hogy ezek a metszetek se tudnak neki komolyan ártani. Mi éljük a szokott, régi, egyforma életet. Az vigasztal, hogy már nagyon sokkal kevesebb van hátra belőle, mint amennyi eddig volt. Rosszkor jöttünk mi erre a világra, kedves barátom, rosszul választottuk meg az időt és a helyet is. Torkig vagyok már ezzel az állítólagos hazámmal; sose tartoztam igazában hozzá, amikor tehettem, menekültem innen, kétszer emigráltam úgy, hogy nem jövök vissza többé - először nem is jöttem vissza, csak Parist átcseréltem, némi hazai száműzetés után Firenzével, másodszor aztán itt rekesztett a háború, mely mindnyájunkat tönkretett. Mi közöm nekem ezekhez itt? Nem érdekel semmijük, még a nyelvük se, amelyiket kényszerűségből használok úgyahogy. Idegen vagyok itt, rabnak, páriának érzem itt magam, megalázottnak, outcastnak.

1 Csúnya komédia az ilyen ország. Valamikor volt valami, ahhoz a régihez még van közöm de ez a mostani inkább egyáltalán ne volna. A Szép Szó című új folyóiratot látta már? Mali is ír bele.

2 Kitűnően ellátta benne I. P.

3 Németh Antal urat

4 - de hát nálunk olyan tradíciója van a plágiumnak, hogy hajaszála se görbül tőle senkinek. Ahol Heinrich Gusztávok

5 a legfantasztikusabb plágium-esetek után még emelkedtek - vagy tán épp azért. 108