Bálint Ferenc: Nem a boldogságra születtünk… Az orosházi Szabó Pál életútja és válogatott írásai - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 12. (Gyula, 1985)

I. - Útirajzaiból, verseiből - Kallódó magyarok

Az eleje, oldala sárgaréz szegekkel van kiverve. Csak 200 leva kell még hozzá. Megéri. A kefék, a bársony egészen újak, a kenőcsök sem száradtak még be. Most kellene megvenni. Segítsem hozzá legalább 10 levával. Hozzásegítem. Megmutatja a hotel alatti trafikot. Tényleg van itt mindenfajta dohánynemű. Még szivar is. Összesen és pontosan három darab. Kiss István pedig várt az ajtóban és tovább kísért. Boldogan, hogy magyarul beszélhetett és most már önzetlenül. A terveit mondta tovább. Ha majd standja lesz, kereskedik is. Úgy, mint Ali. Ócska tőrökkel, szemétdombról felszedett repedt fazekakkal, kilyukadt rézlábossal, ócska pénzekkel. A török pénzből, ha kissé kopott, az új is elmegy ócskának. Azok a bolond fürdővendégek mindent megvesznek. Mennél vacakabb, annál drágábban. Megkövetelik, hogy becsapják őket. Ali legutóbb lakása rongyos függönyét adta el egy pesti nagyságának régi lakodalmas fátyolként. Sok pénzt fogok keresni, azután hazamegyek Jászkara jenőre és földet veszek. Földet! — mondja reménykedő hangon Kiss Pista a széthulló magyar kéve messzire esett sovány kis pelyváié vele. De esett ide acélos, termő búzamag is az oldott kévéből. Varró Antal dr., a várnai kórház szemészorvosa, kiterjedt, jövedelmező prakszist hagyott ott a magyar Alföldön. Megnősült, de felesége — a pesti egyetemen tanult fogorvosnő -— nem akart elszakadni a szülőföldjétől. Hát elszakadt Varró Anti a magáétól. Ez tíz évvel ezelőtt törtónt s ma már szép, nagy, modern háza van Várna legdrágább helyén. Egy szófiai úr a plovdivi vonaton, mikor dicsekedtem neki Varró dr. barátságával, megmondotta, mikor rendel a kórházban, mikor a lakásán, otthon. Egy földink megvetette a lábát Bulgáriában, gyökeret eresztett. Menthetetlenül halad a meggazdagodás felé. Itthon keszeg minden ija-fija, ott ő — előbb-utóbb hasat ereszt. Értékes, munkás fajta ez a Varró Anti. Kár, hogy oly messzire esett az oldott magyar kévéből. Kár érte, mert Varró dr.-ból nem lesz már magyar soha. ő még magyarul érez, sok érzés köti ide, de a beszédén már érzik a bulgár, ha bólint, keletiesen ingatja a fejét és 500 leváért vett sorsjegyet a várnai repülőnapon. Fia — kis pajkos, eleven gyerek — egészen bulgár. Sok hálával emlékszem rájuk, de fáj a szívem miattuk és nem tudok mást mondani, mint kókadt varjú a messzire esett termőmag után, hogy: kár, kár, kár. SUMEN: A két tolmács Kétségkívül — Sumenben Pista mérnök a legeredetibb ember. Bátyja bolgár kertész valahol a Csepel-szigeten. így jutott ő a pesti műegyetemre. Most a sumeni államépítészeti hivatal mérnöke. Huszonhat éves. Hidakat épít, utat s vasutat. Kőbányát tár fel, folyót szabályoz, s háromezer munkás munkaadagját méri ki naponta. Dolgozik és örül az életnek. Annak is örült, amikor megállapítottuk, hogy öcsém tanárja volt a Műegyetemen. Ez a körülmény azután másfél napra elválaszthatatlanul összekovácsolt bennünket. Megmutatta a preszlávi vasutat, amit — úgyszólván — unalmában épített a környék népe. Önkéntes felajánlkozással. Még csak nem is a munkaszol-