Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695–1848 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4. (Békéscsaba, 1971)

Előszó

5. Olvasókönyvünk a fent elmondottak irányában az anyag kiválasztásának és feldolgozásának eddigi módszerét tovább fejlesztette. Nem akar sem időrendben felsorakoztatott, tehát egymással össze nem függő, válogatott, fontos iratokat közlő oklevéltár, sem régi értelemben vett megyetörténet, de még az iskolai történelemtanítás tanterveihez kapcsolódó, a tankönyvi anyagot kiegészítő vagy a szakköri tanmenethez igazodó olvasókönyv sem lenni. A megye történetének másfél évszázadát úgy kívánja ismertetni, hogy a középpontban a dolgozó nép küzdelmes élete áll anélkül azonban, hogy a társadalom többi osztálya és rétege életének bemutatását elhanyagolná. Olvasókönyvünk a népesség életét minél több oldaláról kívánja megvilágítani. Teljesség felé azonban csak a sokoldalúság szempontjából törekszik, túlzott részletezésbe sehol sem bocsátkozik. Általában nem közli az iratok teljes szövegét, hanem azoknak csak rövidebb-hosszabb részletét, mely az egyes olvasmányokba beleszőve a szóben forgó kérdés megvilágításához feltétlenül szükséges. 6. Az olvasókönyv fő forrása a Békés megyei Levéltár hatalmas, szinte kimeríthetetlen iratanyaga és egyes, az Országos Levéltárból (a Károlyi Levéltár Harruckernanyagából), a Csongrád, Hajdú-Bihar és Szolnok megyei levéltárakból átkért iratok. Sok idézet van a kortársak megyénkre vonatkozó feljegyzéseiből, naplóihói és műveiből. Bizonyára fel fog tűnni, hogy olvasókönyvünk a felsőbb (helytartótanácsi és megyei) rendeletek, a megyei és községi iratok és jegyzőkönyvek mellett igen sokat idéz úriszéki és megyei törvényszéki jegyzőkönyvekből, főleg tanúvallomásokból, főszolgabírói és uradalmi tiszti kurrensekből (körlevelekből), panaszos és névtelen levelekből. Ezek ugyanis a nép mindennapi életét közelebbről világítják meg, mint a felsőbb rendeletek. 7. A régi magyar szövegeket az olvasókönyv általában a mai helyesírás szerint közli, megtartva azonban a régies és népies alakváltozatokat. Az átírt szöveg természetesen nyelvtörténeti szempontból használhatatlanná vált, viszont a szerző ezekből az iratokból a Magyar Nyelv LVIJ, LVIII, LX, LXV, LXVI. évfolyamaiban eddig is ezerszámra közölt szótörténeti adalékokat. A szövegkihagyásokat három pont (...) jelöli, az elavult, népnyelvi és idegenszók jelentése, a helyesbítések és kiegészítések a szokásos sarkos zárójel helyett nyomdatechnikai okból rendes zárójelbe kerültek. A közölt szövegben eredetileg is meglevő Zárójeleken belül kettőspontot talál az olvasó. 8. A régi magyar szövegben levő latin szavakat nem a mai, hanem az akkori hazai latin kiejtés szerint találja az olvasó. Magyarországon a latin szavakban az s-t s-nek, sok szó elején magánhangzó előtt és a szó belsejében két magánhangzó közt zs-nek, az x-et ks-nek, a g-t e és i előtt gyakran gy-nek ejtették. Ezt a hazai latin kiejtést őrzi ma is számos latin eredetű szavunk: salétrom, sátán, sekrestye, sillabizál, sors, summa, suskus, spongya, skorpió, stílus, sváda, iskola, ostya, fiskális, titulus, juss, - zsálya, zsinagóga, rózsa, múzsa, muzsika, uzsora, petrezselyem, eklézsia, elemózsia, - taksa, voks, - gyehenna, angyal, spongya, trágya. 9. Végül hálás köszönetet mondok a Békés megyei Levéltár minden dolgozójának, elsősorban Szabó Ferenc igazgatónak és Bálint Ferenc levéltárosnak, akik a levéltár gazdag anyagának áttekintésében, a szükséges iratanyag feltárásában évek hosszú során át állandóan igen nagy segítségemre voltak, - az olvasókönyv lektorának, Benda Kálmánnak, aki a könyvnek az eddigiektől eltérő célkitűzését, anyagválogatását és módszerét helyesléssel fogadta, és észrevételeivel a könyv végleges megformálásához sok hasznos tanácsot adott, - úgyszintén a Békés megyei Tanácsnak és Művelődésügyi Osztályának, amelyek az olvasókönyv megjelenésé? nagy anyagi áldozattal lehetővé tették. Gyula, 1970. május 1-én. Implom József