150 év a kertészettudományi élelmiszertudományi és tájépítészeti oktatás szolgálatában 1853-2003 (Budapest, 2003)
Zsidi Vilmos: Az egyetemi rangú Kertészeti és Szőlészeti Főiskola, 1953-1968
szaktárgyak átpolitizálásának ellenőrzése. A VNB működésének virágkora az 1960-as évek első fele volt, működése később formálissá vált s meg is szűnt. Az 1960. évi oktatási reform eredményeként korszerűsödött a tanterv, növekedett az alap és alapozó tárgyak aránya. Részben a természettudományok és a műszaki tudományok, részben a társadalomtudományok körébe tartozó alábbi tantárgyakat érintette a változás: növénytan, általános szervetlen és szerves kémia, növényfiziológia, agrometeorológia, állattan, genetika és növénynemesítés, mikrobiológia, matematika, fizika, talajtan, földméréstan, géptan, filozófia, politikai gazdaságtan, agrárgazdaságtan, idegen nyelvek. Bővült a gyakorlati oktatás tematikája, a különböző tantárgyak átfedése csökkent. A főiskolai tudományos munka rendszeres fórumának megteremtését szolgálta az 1961-től napjainkig hagyományosan megrendezett „Lippay János Tudományos Ülésszak”. A hallgatók tudományos munkába történő bekapcsolásának szándékával hozták létre még az 1950-es évek legelején a tudományos diákköri mozgalmat, igazi kibontakozása azonban az 1950-es évek végétől, az 1960-as évek elejétől indult meg. A rendszeressé váló Országos Tudományos Diák Kör (OTDK) konferenciák közül háromnak a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola (illetve az Egyetem) adott helyet. így 1962-ben, 1979-ben (a kecskeméti karon) és 1993-ban. Ezeken a versenyeken számos későbbi kutató, oktató tűnt fel. 1961-ben létrehozták a Főiskola egyesített 6730 ha területű tangazdaságát. Az előzmények még 1951-re nyúlnak vissza, amikor megalakult a soroksári tangazdaság 1601 ha területen. Itt nagyobb részen szántóföldi növénytermelés, kisebb részén (100 ha) öntözéses zöldségtermesztés folyt. 1953-ban hozták létre a szigetcsépi tangazdaságot 511 ha területen, döntően a háború előtti Csepel-szigeti koronauradalomból, ami 1949-től a Ferdinándmajori Állami Gazdaság egyik üzemegysége lett s ahol hagyományos szőlő- és gyümölcstermesztést folytattak. 1962 januárjában a szintén különféle területekből alakult Taksonyi Állami Gazdaság 2920 ha területét egyesítették a soroksári tangazdasággal. S ugyancsak e szervezetbe került egy 939 ha-os szántóföldi növénytermeléses, ill. egy kisebb szőlőtermesztéses budakeszi terület. A Soroksári Tangazdaság központja a XX. kerületi Péterimajor lett. 1964-ben a tangazdaságból levált területekből (630 ha- on) létrejött a Főiskola önálló Kísérleti Gazdasága Soroksáron, Szigetcsépen és Kamaraerdőn a tanszéki kutatómunka és a gyakorlatok segítése céljából. 1962-ben kezdődött meg a kertészeti botanikus kert telepítése Soroksáron. Az intézmény egyetemi rangjának erősítését jelentette az Elnöki Tanács 1962. évi 22. sz. törvényerejű rendelete, amely a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola élére igazgató helyett rektort állított. Ugyanezen rendelet alapján a végzett hallgatók „kertészmérnök” oklevelet kaptak. A következő évben kétszakossá vált a képzés: a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter 28/1963/Mg.É.31./ sz. utasítása termesztési szak és kertépítészeti szak létrehozásáról intézkedett. 68
