Boros Árpád: A diósgyőri kohászat Csavar- és Húzottáru Gyárának története 1770-2007 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 19. (Miskolc, 2007)
A diósgyőri új vasgyár 1868-1960
A gyár helyzete az 1920-as években, a második világháború előtt és a háború alatt Az első világháború befejezése után a magyar vasipar válságos helyzetbe jutott. A békeszerződés értelmében elvesztette az ország vasércbányáinak 80 százalékát. Vas- és fémiparunk 49,3 százalékát, vasútvonalaink 60,3 százalékát. A mintegy 4 millió mázsára rúgó korábbi vastermelés negyedrészére olvadt le (1,2 millió mázsára). 64 Az ország vasipara nyersanyag-hiánnyal küzdött, a külföldi nyersanyagok behozatala pedig valután s nehézségekbe ütközött. Az új ország területen egyedül csak az ózdi gyár rendelkezett nagyolvasztókkal, a diósgyőri nagyolvasztók még csak építés alatt álltak. Diósgyőr és Csepel Martin-kohóit az ózdi gyár egyedül ellátni képtelen volt, behozatalra volt szükség. Vasérclelő helyeink közül csak a rudabányai vasércbányák maradtak meg, melyeknek évi termelése átlagban 2 millió q-ra volt becsülhető. Ez a mennyiség a belföldi vasipar szükségletet nem fedezte, hiszen 1919 előtt is szükség volt már importra. Az új országterület piacának felvevőképessége aránytalanul kicsivé zsugorodott össze. A meglévő 14 Martin-kemencéből csak kettőnégyet lehetett üzemben tartani, a régi hengerdében a sín- és bocssor csak felváltva tudott dolgozni, az új hengerdében pedig hol egy, hol két műszakban dolgoztak. Az infláció alatt a diósgyőri gyár termelése az 1913. évi termelésnek csak 20-22 százaléka volt, ami kevesebb mint a XIX. század 80-as éveinek termelése. A viszonyok rendeződése után a háború előtt megkezdett nagyolvasztó építését nagyobb lendülettel folytatták és 1926. augusztus 18-án - 13 évi építés után - az I. számú nagyolvasztó lecsapolta az első nyersvas-adagot. Diósgyőrnek 51 esztendőt kellett várnia arra, hogy saját termelésű nyersvasból tudja továbbfeldolgozó üzemeit ellátni. 65 1927-ben a budapesti állami gépgyárból áttelepítették a kovácsoló üzemet a diósgyőri gyárba, s ezzel az ország legnagyobb kovácsoló Kereskedelmünk és iparunk az 1922. évben, Budapest, 1923. 218. o. Dgy. Lt. 29 015/1927.
