Sziklavári János - Kiss László - Jung János - Sélei István: A diósgyőri acélgyártás története a folytacélgyártás bevezetésétől napjainkig - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 15. (Miskolc, 2004)

5. Diósgyőri acélgyártás a tervgazdálkodás időszakában

Savanyú bélés esetében az acél P-tartalma 0,08-0,15% között volt. Bazikus béléssel a P-tartalom 0,01%-ig, a S-tartalom 0,005%-ig is csökkent. A tapasztalat azt mutatja, hogy a bauxitos, nagy C-, kis Si- és kis P-tartalmú vasból - a kohóból közvetlenül a konverterbe csapolva - lehet acélt gyártani. A vaskohászat hároméves terve - a korábbi évek, pl. az 1938 és 1941 termeléséhez viszonyítva - nem volt "feszített" terv: Me: tonna 12. táblázat 1938 Tény 1941 Tény 1942 Tény 3 éves terv 1938 Tény 1941 Tény 1942 Tény első év (1947) Terv második év (1948) Terv harmadik év (1949) Terv Nyersvas 324.880 442.082 345.000 390.000 440.000 Acél 647.588 784.496 640.000 710.000 800.000 1948 és 1949 is még a sérült termelő berendezések kijavítása, a termelés kiszolgálási körülményeit és a karbantartási munka hatékonyságát javító kisebb műszaki fejlesztések jegyében telt el. Az anyagi források nagyon szűkösek voltak. Az 1947-49 években fejlesztésre fordított 420 millió forintnak is több mint felét a metallurgiai üzemekre kellett fordítani. Kovácsolás, hengerlés és csőgyártás műszaki fejlesztésére meg 100 millió jutott (mindössze 23%). Ezt azért kell kiemelni, mert ez a tendencia - a képlékenyalakítás háttérbe szorulása - amely talán akkor még indokolt volt, később indokolatlanul tartós gyakorlattá vált, és napjainkig fejlesztéspolitikai hibája maradt vaskohóiparunknak. A fejlesztési forrásból az egyes vállalatok így részesedtek: Diósgyőr 169 millió Ft Csepel 150 millió Ft Ózd 78 millió Ft Salgótarján 17 millió Ft Borsodnádasd 6 millió Ft Összesen: 420 millió Ft