Sziklavári János - Kiss László - Jung János - Sélei István: A diósgyőri acélgyártás története a folytacélgyártás bevezetésétől napjainkig - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 15. (Miskolc, 2004)
6. A gazdasági mechanizmus reformja után
A felújítási keretből az 1972-ben kezdődött kemencekorszerüsítéseket felgyorsították. A kemencék kémiailag kötött, függesztett téglaboltozatot kaptak, falazatuk salaknak ellenálló téglákból készültek (ez tette lehetővé, hogy pl. az 1 m vastag hátsófalat 500 mm-re csökkentsék); a tüzfej és a ferroclippek nagyszilárdságú téglákból készültek, a salakkamrát megnagyobbították, egy felszállót alakítottak ki, a rácsméretet egységesen 160x180 mm-re növelték (így a rács fűtőfelülete 12,33 m 2 /m 3 lett), döngölt dolomit fenék helyett olajos magnezit döngölésre tértek át (6,8-7,0 kg/t felhasználással), térnyomás érzékelő automatikai valósítottak meg, amely jelentősen csökkentette az érc-nyersvas eljárásra jellemző kivetéseket. A munka eredményeképpen megnövekedett a kemencék időkihasználása is (az SM-kemencék időkihasználása 1960-1971 között 72,3%, 1972-1980 között 86,7%). Hasonlóan javultak az SM-kemencék többi mutatószámai is, amelyeket az 1 17. mellékletek tartalmaznak. 70 A munka 380 MFt felhasználásával 3 év után befejeződött, mert időközben döntés született a kombinált technológiával dolgozó új acélmű építésére. Hasonló fejlesztések mentek végbe az ívkemencénél is. Altalános lett az ún. „zebra" fal alkalmazása (ez a kemencefalazat hőigénybevételének megfelelő tüzállóanyagok alkalmazását jelentette). Bevezették a 75% Al 2 0 3-tartalmú, ún. bauxit téglákat, a boltozatok szilika tégla helyett körkörös falazású magnezit, illetve bauxit téglákból készültek. A kemencék átépítését előre falazott osztott köpennyel oldották meg (24 óráról 6 órára csökkent egy-egy átépítés); dolomit blokkokkal, olvasztott, öntött magnezit téglákkal falazták a forrópontokat, elektródákat Al-mal vonták be. Valamennyi kemence elektrohidraulikus szabályzót kapott, és kátrányos magnezittel döngölt feneket. > A kemence tartóssága 80-119 adag/kampányról 127-259-re nőtt. > A tetőtartósság 13-30 adagról 58-101 adagra nőtt. > Az időkihasználás 1960-197l-es 72,3-80,8%-ról 1972-1980 között 83,9-86,7%-ra nőtt. Mindezek együttes eredményeként 1977. december 30-án Nemeslaki Tivadar miniszter jelenlétében a martinüzem II. sz. kemencéjéből lecsapolták az évi egymilliomodik tonna acélt, amit a következő évben is megismételtek. A szakmai körök természetesen a martinüzemek fejlesztése ellen és a konverterüzemek mellett voltak, hivatkozván az acélgyártás műszaki fejlődésének világtendenciájára. 1974-ben ugyanis már világátlagban is 30% alá csökkent a martinacél-termelés aránya; Nyugat-Európában meg csupán 15% volt. Jung János: Műszaki feljegyzések az Acélműről. Magániratok
