Kováts György: A diósgyőr-vasgyári művelődés története 1885-1965 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 11. (Miskolc, 2002)

I. Az egyletek megalakulása és tevékenységük 1885-1919 között

te továbbra is a vasgyári tisztviselők egyesülete, míg a munkások egyre nagyobb számban tömörülnek a Jószerencse körül. Szebenyi József karnagynak a Jószerencse dalegylethez való távozása után 1894 őszétől az alkalmazottak férfikarát Tóth Ferenc miskolci karnagy vette át. Az új karnagy vezetése alatt fejlődött a dalárda, a működő tagok száma is emelkedett. A Borsod-Miskolci Közlöny 1894. március 22-i számában „A vasgyári dalárda évi közgyűlése" cím alatt az alábbiakat olvashatjuk: „Szombaton, f. hó 17-én tartotta meg a vasgyári dalárda évi közgyűlését. Ezen egylet nemcsak a dal és a zene ápolását tűzte ki feladatául, hanem e vasgyári telep életének is központját képezi; a táncmulatságok, műkedvelői előadások és kirándulások rendezését is a dalár-egyleti választmány szokta kezdeményezni. Nem csoda, ha a tisztújító közgyűlés nagy érdeklődés mellett folyt le csaknem ötven pártoló és működő tag jelenlétében. Az évi jelentések az egylet szaporodását és megerősödését constatálták; a dalárda működése a jövő évben - miután a kedvelt tenorista vissza fog térni - a kardal terén is remélhetőleg sikeresebb lesz. Miután az eddigi elnök - Fleischmann Győző főmérnök - ismételt kérésre sem volt hajlandó ezen tisztséget újra elvállalni, közfelkiáltással Soltész Károly főorvos lett elnöknek és Pildner főmérnök alelnöknek megválasztva. A választmányba nagyrészt az eddigi tagok lettek újra megválasztva." * * * Az Országos Daláregyesület saját szervezésében 1870-ben rendezte meg Pesten az első, versenyszabályok alapján meghirdetett dalosversenyt. Liszt Ferenc, Mosonyi Mihály, Erkel Ferenc, Reményi Ede, Jókai Mór és más kiválóságok személyesen vettek ezen részt. Ekkor avatták fel az egylet díszes lobogóját és a zászlóanya, Jókainé Laborfalvi Róza ezekkel a szavakkal adta át a zászlót: „...a dalban egyesülnek az idegen népek... Hajdankorunk hegedűsei hazánk dicső napjáról zengtek. Támadjanak fel újra e lobogó alatt, s legyen a felzendülő dal visszhangja, hirdetője a haza boldogabb korszakának."