Kováts György: A diósgyőr-vasgyári művelődés története 1885-1965 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 11. (Miskolc, 2002)

II. Gyártörténet, „hétköznapi" politika és az egyesületi élet 1920-1945 között

A szakszervezet felméréséből nemcsak a rohamos áremelések olvashatók ki, hanem az is, hogy egy öttagú család életszükséglete mennyi lehetett ezekben az időkben. (A júliusi 2485 korona helyett a megélhetéshez három hónap elteltével már 4704 koronára volt szükség.) Ugyanakkor a legjobban kereső vasgyári munkás 3600 koronát kapott, a közepesen kereső pedig 2800-3000 koronát, amely összeg „a munkások agyoncsökkentett életigényét sem elégíti ki". Júniusban megkezdődött a vasgyárban a tisztviselők létszámapasztása is. „... Számos főtisztviselő, több fiatal, tehetséges mérnök, üzemi és adminisztratív tisztviselők és segédtisztek fognak július 1-től a tényleges szolgálattól megválni." Ez a B-listázás 92 főt érintett. Az eddigi órabéremelésekkel elégedetlen vasgyári munkásság június 30-án összmunkásértekezlet megtartására kért engedélyt a rendőrségtől. A gyűlést nem engedélyezték, „... mivel a vasgyári vas- és fémmunkás csoport nem tarthat értekezletet a vasgyári összmunkásság nevében". Az igényeiket ki nem elégített munkások megbízottai Dvorak Győző központi igazgatóval és Dessewffy kereskedelmi államtitkárral tárgyaltak. Ekkor már így fogalmaznak: „Az üzemeknél a hangulat ma már nem izzó, hanem inkább lemondó, csüggeteg". Mindezek mellett különböző rémhírek is terjengenék a vasgyár jövőjét illetően. Alapot adott erre Walkó Lajos kereskedelemügyi és Kállai Tibor pénzügyminiszter diósgyőri, perecesi és ormosbányai októberi látogatása, amely után különböző következtetések látnak napvilágot a sajtóban: Pesti Hírlap: „Mint bennünket értesítenek, nagy versengés folyik külföldi és belföldi tőkecsoportok között, hogy hosszú időre bérbe kapják a diósgyőri vasgyárat." Reggeli Hírlap: „Nem tudjuk, helyes nyomon jár-e a pletyka, amidőn felidézi a mostani utazással kapcsolatban a MÁV elidegenítésére indult két év előtti tárgyalások emlékét, továbbá a csepeli kikötőnek a cseh tőke kezére juttatását... a diósgyőri vasgyárnak egy részében,