Kováts György: A diósgyőr-vasgyári művelődés története 1885-1965 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 11. (Miskolc, 2002)

I. Az egyletek megalakulása és tevékenységük 1885-1919 között

fejtett lelkes munkásságáról, s ennek a fentjelzett napon bemutatott érett gyümölcséről számolunk be nagyérdemű olvasóinknak, most sem szólhatunk másképp, mint a legnagyobb elismerés és dicséret hangján... mindjárt az estély első száma a zenekar pompás játékával kezdődött, melynek bevégzése után a dalárda énekelte el a „Jaj, Istenem" czímű népdalegyveleget a hallgatóság tetszése között..." Az alkalmazottak dalegylete 1898-ban Stoósz-fürdő, Krasznahorka és Szomolnok városokba vitte dalosait kirándulni. A Kassán kiadott magyar és német nyelvű újság augusztus 21-i számában így ír: „A diósgyőri vasgyár tisztviselőiből alakult dalárda folyó hó 20-án meglátogatta a stoószi fürdőt s itt egy igen sikerült dalestélyt rendezett. Tóth Ferenc karnagy és Meregalli Ede alelnök vezetése alatt álló 34 tagot számláló dalárdát a fürdő és a szomszédos községek közönsége lelkesen fogadta. Az összesereglett hölgyközönség a dalosokat virágözönnel árasztotta el." A dalárda ezen a fellépésen az alábbi számokat énekelte: 6. kép. A Jószerencse Dalkör tagsági jegye, 1898.