Dobrossy István (szerk.): Baán István emlékkönyv. A Diósgyőri Vas– és Acélgyár (LKM) története 1944-1988 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 10. (Miskolc, 2001)

II. A termelés és termékszerkezet 1947. június 30. és 1949. június 30. között

Acéltermelés Európa országaiban 1938., 1948. és 1949. években/millió tonnában^

1 Ország 1938. 1948. 1949. Belgium-Luxemburg 3,7 6.4 6,1 Franciaország 6,2 7,2 9,1 Saar-vidék 2,6 1,2 L8 Németország (egész terület) 19,6 5,9 9,9 Spanyolország 0,5 0,6 0,7 Svédország 1,0 1,3 1,4 Nagy-Britannia 10,6 15,1 15,8 Ausztria 0,7 0,6 0,8 Olaszország 2,3 2,1 2,1 Szovjetunió" 18,3 18,6 23,3 Csehszlovákia 2,2 2,7 2,7 Lengyelország 1,9 2,0 2,3 Magyarország 0,6 0,8 0,8 Jugoszlávia 0,23 0,37 0,4 Románia 0,28 0,35 0,46 Európa többi országai 0,2 0,8 1,0 Összesen 70,9 66,0 78,6 A technológiák, a szabványosítás és a gyártmányok A technológiát megszabó berendezések lényegében a korábbi fejezetekben ismertetettekkel megegyeznek. A nyersvas-termelés korszerűsítésére két ércdarabosító-mü épült. A ferromangán gyártás céljára és a kohók tehermentesítésére pedig Diósgyőrben épült kisméretű kohó. Csepelen 30-ról 40 tonnára növelték a 3 Martin-kemence kapacitását és egy Ózdon honos, „Bato"-rendszerű Martin-kemencét is építettek. Az elektrokemece-park egy 3 tonnás egységgel bővült. A Mávag-Weigl-kemencék leállítását viszont elhatározták. Az acélgyártásban egyébként széles körben terjedt a kemencék nagyobb betéttel, „túlterhelve" való járatása, ami általában a minőség rovására ment. Erőteljesen propagálták a gyorsolvasztás módszereit is. A Martin-üzemekben bevezették a korszerű salakvezetést. A központi szabványosítási munka is megindult. 1949-ben nyolc szabvány látott napvilágot, ezek a 19. táblázatba láthatók. Lényegében mindegyik a felhasználóknak a gyártmány méretpontosságának javítására vonatkozó igényét elégítette ki. 31 Ránki Gy., 1963. 269. p.