Dobrossy István (szerk.): Pereces-bányatelep története a XIX–XX. században - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 9. (Miskolc, 2001)
Kalafusz László: A perecesi bányász dalárda, zenekar
Bodnár István, Bauer Vencel, dr. Huszonvszki Sándor, Kavetczki Ferenc, Matherni Géza, Sebezsi (Schvarcbacher) József, dr. Smidt József, Szigti József, dr. Zádor Tibor, Vancsó Dezső vonósokkal egészült ki a zenekar. A frissítés révén a zenekar megerősödött, újra színvonalasan működőképessé vált. Az élén álló Kókai János karmester Wessely Ferenc váltotta fel, aki korábban a vasgyári zenekar helyettes karmestere volt. Szép sikerek fémjelzik munkálkodását. Szombat-vasárnaponként a festői környezetű Bányász Klub udvarán vezényelte a szebbnél-szebb operett-melódiákat, csárdásokat, keringőket. Ezek a hétvégék sokáig voltak nagyon népszerűek nem csak a perecesiek, de a környékbeliek körében is. 1928-tól a zenekar vezetésében - Wessely karmester betegsége miatt - gyakori váltások voltak. Petrik Ernő, Lakatos László, Klemenik Vilmos, id. Schöpl Ferenc, Mentényi Ernő álltak esetenként a zenekar élén. Az 1929-es gazdasági válság következményei a zenekart sem kerülték el. A létszámát 18 főben korlátozták. Ennek ellenére 1931. december 20-án, a zenekar fennállásának 20. évfordulóján a Bányász Dalárda, a Vasgyári Zenekar és a színjátszók közreműködésével színvonalas műsort mutattak be. 1933-ban Wessely Ferenc karmester végleg lemondott a zenekar irányításáról. Helyére Mohila István, a Vasgyári Zenekar helyettes vezetője lépett 1934-ben, és 1940-ben bekövetkezett nyugdíjazásáig irányította a zenészeket. 1938 jelentős év a településünk életében. Ekkor építették fel a szabadtéri színpadot megelőzve Szegedet, a Margit szigetet. A színpad életre hívása a zenekar tevékenységének külön fejezetet érdemlő színfoltja lett. A színpad előtt kialakított zenekari árokból sok-sok előadást kísért zenéjük. 1940 és 1942 között a zenekar irányítását, az egyik tag, Gédel József vadászkürtös pótolta. Mohila István karmester utódja a kassai rádiózenekartól jött Hajmann László személyében, aki a II. világháború végéig volt birtokosa a karmesteri pálcának. 1945-ben először Kálna János klarinétos vezényelte a zenekart, majd az idősebb zenészek javaslatára kinevezték Matherni Gézát karnaggyá, aki nagy erővel igyekezett a kissé szétzilált együttest munkára fogni. Átmenetileg szakmai viták is nehezítették a korábbi rend helyreállítását. Ebben az időben több személy is felbukkant a zenekar háza táján: Kálna János, Matherni Géza, Mura