Dobrossy István (szerk.): Pereces-bányatelep története a XIX–XX. században - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 9. (Miskolc, 2001)
Kalafusz László: A perecesi bányász dalárda, zenekar
1980-tól Mentényi Ernó' nem vállalta tovább a zenekar vezetését belső torzsalkodások miatt, melyet az akkori lyukóbányai vezetés sem akadályozott meg. Perényi István állt a zenekar élére, de „dicsősége" tiszavirág életű volt. Ekkor a zenekar néhány tagja a korábban Sajószentpéteren tevékenykedő Bencs Ferencet kérte fel. „Munkálkodása" 1987-ben ért a csúcspontjára, amikoris a zenekar kottatárának pótolhatatlan értékeit néhány zenésztárs segítségével engedély nélkül átjátszották a Miskolci Filharmonikus Zenekarnak, a szerződés szerint cserébe a Malomban lévő termet a zenekar a rádiószereplése előtt igénybe veheti. Eladásra, leselejtezésre kerültek a szimfonikus zenekar hangszerei is. Ezzel az újjáélesztés lehetőségei is szinte megszűntek. Ebben a hanyatló időszakban egyszer még felcsillant a zenekar talpra állásának a reménye. Ujj Viktor Géza, aki igen képzett fuvolista és zeneszerző volt, került a zenekar élére. A „Un pezzo per ottoni" című művét a perecesi zenekar mutatta be elsőként. Az előadás nagyon komoly próbatétel volt a zenekar tarjainak, mivel mindenkinek önállóan kellett működnie, karmesteri dirigálás nélkül. A zeneszerzőt súlyosbodó betegsége megakadályozta, hogy kitartó munkával újra ütőképes zenekart kovácsoljon. A zenekar életrajzához az is hozzátartozik, hogy sok fiatal itt kezdte zenei tudásának megalapozását a játékhoz rutint szerzett, amit későbbi életében komoly értékkel tudott hasznosítani. Gazda János fagottos, Kaveczki Ferenc hegedűs, Nóvák Rezső klarinétos operaházi tag lett. Ifj. Nóvák József klarinétos „Reményi" díjat kapott, és SZOT díjjal rendelkezik. Dévényi Ferenc a rádió zenekarának első trombitása volt. A karmester utánpótlást is biztosította a zenekar. Mócz Ferenc és Takács Gábor perecesi bányász szülők gyermekei voltak. Mindketten fuvola tanári képesítést szereztek. Takács Gábor majd egy évtizedig Mentényi Ernő mellett helyettes karmesterként dolgozott. Sajnos betegsége, majd korai halála megakadályozta tehetségének kiteljesedésében. Mócz Ferenc támogatás híján nem találta meg számítását Perecesen. Ózdra került, ahol napjainkig sikeresen működig a vasa zenekar vezetőjeként.