Dobrossy István - Viga Gyula (szerk.): A pálosok építészeti és művelődéstörténeti emlékei Borsodban - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 8. (Miskolc, 2000)
Joó Tibor: A sajóládi pálos kolostor
Az ismertetett helyiségekből is következtethetően a XVIII. századi kolostor alaprajza minden valószínűség szerint követte a középkori kolostor alaprajzát, s kisebb módosításokkal funkciókban meg is felelt annak, hasonlít más feltárt, vagy vizsgált pálos kolostorok egyes helyiségeinek funkcióihoz. Itt is a nyugati szárnyban volt (éppenúgy, mint Sátoraljaújhelyen és Diósgyőrött) a nagyobb méretű refektórium és tálalója; a prior szobája - egy mellette levő kamrával -, s néhány további cella; felettük ugyancsak cellák és irodák; míg a keleti oldalon az emeleten voltak az atyák cellái; a fölszinten a fráterek cellái, műhelyek és vendégszobák. Közvetlenül a templom mellett levő nagyobb helyiség volt a sekrestye; felette pedig a könyvtár, illetőleg az oratórium. Már a XVIII. századi alaprajz sem tükrözi azonban - különösen a keleti szárnyban - a középkori belső megosztást és kiépítettséget, hiszen hiányzik a keleti szárnyban szokásos kápolnaterem, illetve kápolna, amilyen található Nagyvázsonyban, Márianosztrán, megvolt Diósgyőrött (azok a XVIII. században templommá bővítették) 125 stb. Sajóládon is volt még a XV. század elején egy külön (Szentlélekről elnevezett) kápolna, hiszen a kápolnában 1423-ban három oltárt szenteltek fel. Helyét csak egy régészeti feltárás tudná pontosan rögzíteni. Véleményünk szerint a keleti szárny közepén levő most átjáró és raktár céljaira szolgáló - helyiségek helyén volt a hajdani kápolna 126 hajója; a helyreállítás során az új homlokzati vonalat itt a korábbinál hátrább építették meg. Ettől a helytől északabbra levő falak ma is vastagabbak, 1,35 méteresek, míg az új főfalak csak 1 méteresek. Az 1,35 falvastagságú rész az, ahol 1706 és 1716 között a régi alapokon az első három cellát felépítették, majd negyedikkel bővítették és ezekre a cellákra építették reá a második szintet. (A vastagabb falú, kiugró részt 6. számú fényképen mutatjuk be.) Cáfolja a sajóládi kolostor XVIII. századi kiépítettsége is Ádám Ivánnak azt a megállapítását, hogy „jellemző még pálos kolostorainkra, hogy a szokásos quadrum, a kolostor udvara ritkán teljes négyzet és hogy egész keresztfolyosókra eddig csak egy helyen akadtak (Csáktornya)", továbbá, hogy „rendszerint hiányzik a keresztfolyosó negyedik ága, mely a templom oldalához dűl". Sajóládon ugyanis a belső 125 Joó Tibor - Sólyom Dezső: A diósgyőri pálos kolostor. HOM Évk. XII. Miskolc, 1973. 87-120. 126 Ádám Iván: Pálosaink építészeti emlékei. {Egyházművészeti lap 1885. évi évfolyama, 184.)
