Dobrossy István - Viga Gyula (szerk.): A pálosok építészeti és művelődéstörténeti emlékei Borsodban - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 8. (Miskolc, 2000)
Joó Tibor: A pálos kolostorok építéstörténeti, gazdaság- és művelődéstörténeti jelentősége
nú főurak alapító és támogató birtokadományaiból rövid idő alatt igen nagy vagyonra tett szert, s amely - éppen úgy, mint az előbb említett három rend - a birtokait ugyancsak maga művelte. Ismét Szendrei Jánost idézem: „Szerzeteseink nemcsak díszes templomok építésével járultak hozzá ezen korban kultúránk emeléséhez, de virágzásra emelték az egész vidéket, ahol megtelepedtek. Nagy-Győr gyümölcsös, diós kertjeivel Diósgyőrré lett, míg körötte a vidéken szintén dús gyümölcsösök, szilvás és meggyes kertek terültek el, így Visnyón (tótul meggyet jelent) és Szilváson. Ismeretes, hogy másfelé is éppen a szerzetesek által terjedte el Európa-szerte a legtöbb gyümölcs-, növény- és állatfajok, melyeket idegen országokból és vidékekről hoztak, hogy meghonosítsák. A szentléleki zárda romjai körül a vas rengetegben nagy kiterjedésű gyönyörű kert és halastó volt, melynek elvadult gyümölcsfái, díszbokrai és ritka virágai még ma is fellelhetők a romokat környező vad bozótosban. 32 Még sorolhatnánk a hasonló példákat és általánosító megállapításokat is, de inkább a pálosok részéről különösen nagy súllyal jelentkező malomgazdaságokra kívánjuk felhívni a figyelmet. Okleveles adatok bizonyítják, hogy például 48 számba vett pálos kolostor (Bajcs, Baumgart, Bereg, Bodrogsziget, Buzgó, Csáktornya, Máriacsalád, Csatka, Dédes, Elefánt, Enyere, Eszény, Fehéregyház, Felnémet, Gatal, Gombaszeg, Gönc két kolostora, Gyulafehérvár, Hangony, Háromhegy, Kalodva, Kápolna, Kőszeg, Lád, Máriavölgy, Mindszent, Monyorókerék, Nagyvárad, Nezsider, Márianosztra, Örményes, Diósgyőr, Pápa, Pest (és tartozékai), Pécs, Porva, Regéc, Remete, Szakácsi, Szentjakab (a Bakonyban), Szentjeromos, Szentlászló (Baranyában), Szentlászló (Pilisben) és Tokaj (közül a XIV. században 18-nak volt (összesen 47) malma; a XV. században újabb 42 malmot említenek (részben az előzőek új birtokaként, részben új birtokos kolostoroknál); a XVI. században további 31 malom kerül említésre (3 új birtokos, a többi az eddig is malombirtokos kolostoroknál); és bár a XVII. század nem kedvez a zavartalan gazdálkodásnak, 9 helyen ugyancsak említenek malmokat, s a XVIII. században már újra 52 malom üzemeltetésére, helyreállítására, bérletére stb. vonatkozóan olvashatunk adatokat 9 kolostor birtokai között. Közel kétszáz malomról van tehát szó, s a tényleges birtoklási és üzemeltetési mérték ennél nyilvánvalóan jóval nagyobb volt. 32 Szendrei i. m. II. 6.
