Czeglédy Ilona - Lovász Emese: Élet a diósgyőri várban - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 7. (Miskolc, 2000)
Czeglédy Ilona DIÓSGYŐR A MAGYAR TÖRTÉNELEMBEN - A királyi vár
Károly Róbert a diósgyőri várat az ahhoz tartozó birtokkal együtt 1319ben Debreceni Dózsa (Dowsa) erdélyi vajdának adományozta, 17 rövidesen azonban vissza is vehette az adományt, mert a vár tartozékai közül Csecset és Lövőt 1320-ban már másnak adta. Egy 1325. évi határjárásban már a Balogh nembeli Széchy család birtokaként szerepel a helység. 18 1328-ban Drugeth Vilmos adományoz a diósgyőri pálosoknak, illetve ítélkezik a várban - ez arra mutat, hogy a vár már az ő kezén van. 19 A XIV. század negyedik évtizedétől főleg a kolostorról maradtak fenn oklevelek. 1333. június 17-én (1339. évi átirat) XXII. János pápa protekcionális bullát bocsát ki a diósgyőri pálosok részére 20 („monasterii Corporis Christi de Geőr"), jogaikban és birtokaikban erősíti meg a „finem villae Dyos Geür" elhelyezkedő kolostort. A KIRÁLYI VÁR Első adatunk arról, hogy Diósgyőr királyi birtok lett, 1340-ből való („reginális serenitas. . . Castrum suum Dyosgeur"). 21 Nagy Lajos anyjától, a lengyel Lokietek Erzsébettől cserével szerzi meg. 22 A vár őrzését már 1358ban 23 Zudar Péter, Borsod és Sáros megye főispánja látja el. - 1364-ben Csepel szigetén kelt Nagy Lajosnak az a privilegiális levele, 24 amelyben Szécsy Péter fiainak, Miklós horvát bánnak és Domonkos erdélyi püspöknek számos, Lindva várához tartozó birtokot adományoz Eleskő váráért és Miskolc birtokáért, így kapja Miskolc körül Várad, Beszenew (Besenyő), Tokai, Tord, Bala, Chaba, Bós, Visniow (Visnyó) és a tapolcai Szt. Péter-monostor 2 5 birtokát Diósgyőr („castro nostro Dyósgewr") közelében." Ekkortájt érett meg a helyzet Nagy Lajos lengyel orientációjú politikájához. Nagy Lajos és Kázmér lengyel király már 1355-ben 26 egyezséget kötött a lengyel trón örökléséről, ezt azután megerősítették 1364-ben, illetve 1366-ban az esztergomi káptalannál is. 27 Tudatos törekvés eredménye lehetett tehát Miskolc és Diósgyőr megszerzése. Nagy Lajos bizonyára felismer17 CD VIII. 7. rész, 80. I. Ií4 Györffy, 1963. 774.1. 19 OL Dl 1835. 20 Nagy Gyula, A nagymihályi és sztárai Sztáray család oklevéltára. I. Bp. 1887. 163. 1. 21 Dümmerling, 1958. 3-18. 1. 22 Wenzel, 1872. 14. 1, 23 TT 1901. 185-186. 1. 24 Szendrei, Oklevéltár 1364. XII. 25.; OLE 225. LR 22. 25 Szendrei, Oklevéltár 1366. I. 13.; Wenzel, Regeszták 10. 26 Wenzel, 1872. 14. 1. 27 Wenzel, 1872. 9. 1.