Marosváry László: A Diósgyőri Hengerművek története - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 5. (Miskolc, 1999)

IV. rész. Az újjáépítés (1945-1947. VII. 31.). A hároméves terv (1947. VIII. 1.-1949.)

Tervek a hengerművek átrendezésére és bővítésére A Kohóipari Központ 1949. március 21-én megrendelte az Állami Ipari Tervező Intézetnél a diósgyőri hengerművek teljes átrendezését és bővítését (122). Ezzel a megrendeléssel egy új korszak vette kezdetét a diósgyőri Hengerművek életében: Lőrincre telepítették a durvalemezsort, új bugasort létesítettek, megépült a Középhengermű, sikeres rekonstrukciót hajtottak végre a Durvahengerműben, 104 évi hősies munka után leállt a régi Finomhengermű utolsó hengersora is, hogy felváltsák a Nemesacélhengermü hengersorai. Ebben a munkában Diósgyőr mindig megértő és szolgálatkész, kitűnő munkatársakat kapott az AITI, a későbbi Kohóipari Tervező Iroda (KITI), és Kohó és Gépipari Minisztérium Tervező Irodái (KGMTI), majd a Kohó- és Gépipari Tervező Vállalat (KOGÉPTERV) dolgozóiban [123]. A gyár bejelentette a Kohóipari Központnak, hogy megrendelések hiányában a finomlemez hengersort le kell állítani. A finomlemezsor teljesítményének pótlására felmerült, hogy a középlemezsort kellene, 15 fő beállításával legalább 2 műszakban járatni, amihez a KIK hozzájárult. (A középlemezsornak külön hengerész személyzete nem volt, mert ez a sor a középsor vagy durvasor valamelyikével alternatívan dolgozott). A finomlemezsor 1949. július 25-én állt le. [124] (1952. II. 22. és 1963. VIII. 28. között ismét hengereltek a finomlemezsoron). A KIK 1949. V. 10-én elrendelte, hogy a háború előtti gyakorlatnak megfelelően minden reggel, 3/4 8 órai kezdettel program megbeszélést tartsanak az Acélműben. Ezeken a megbeszéléseken az Acélmű, Durvahengermű és a Program Iroda vezetőjének jelenlétében határozták meg minden martini- és elektroacélműi adag csapolási idejét, felhasználási célját és azt a gyártási számot, amire az adagot le kellett gyártani. A gyártási szám nemcsak a minőséget határozta meg, hanem azokat a különleges gyártási előírásokat is, amiket a tételes rendelés alapján a laboratórium és a Termelési Osztály rendelés-feldolgozó szakemberei előírtak. Egy-egy adagon belül meghatározták azt is, hogy az egyes gyártási számokra hány öntecset kell a Durvahengerműben kihengerelni. A Durvahengerműben a melegítési kapacitás bővítésére első lépcsőként a melegkoplalót (öntecs-előmelegítő kemencét) helyezték át a II. sz. mélykemence mellől a blokksori kifutó gurítósortól északra, a lemezsort kiszolgáló kemencével szemben, az ún. „revekapu"-ra. Az új öntecs-előmelegítő-nek 5 cellája volt, melyekbe 4-4 db, összesen 20 db öntecset helyezhettek el. A gázbeeresztésre 1949. május 11-én került sor [125]. Második lépésként a II. sz. mélykemence melletti melegkoplalót olaj póttüzeléssel mélykemencére építették át 6 cellával, melyek közül 4 cella 4-4 db, 2 cella pedig 2-2 db, összesen 20 db öntecs befogadására lett alkalmas. [126] Az így átalakított új II. sz. mélykemence két részben volt működtethető, 16+20 db, összesen 36 db öntecsférőhellyel.