Kiszely Gyula: A Diósgyőri Magyar Állami Vas- és Acélgyár története 1867-1945 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 1. (Miskolc, 1997)
VI. Az állami vaskohászat és a gépipar egyesítése (1900-1913)
nyáriak felemelését kérte. Ezt a kérését a kereskedelemügyi miniszter is támogatta és a pénzügyminiszter hozzájárulását kérte megjegyezve hogy „...a Weiss Manfréd cég a nagy költséggel tervbe vett acélművet és ezzel kapcsolatos berendezéseket csak az esetben hajlandó felállítani, ha annak rendszeres foglalkoztatása az által is biztosíttatik, hogy az új telep a szóbanlévő lövedékek előállításában oly mértékben részesül, mint a diósgyőri gyár.” A kereskedelemügyi miniszter álláspontjára a központi igazgatóság válaszában véleményét a következőkben fejtette ki: „...a kereskedelmi kormány által ez ügyben Weiss Manfréd javára elfogadott álláspont mellett felhozott indokokat illetőleg - miszerint feladatköréből kifolyólag pártolni és előmozdítani kívánja a magángyári vállalatok minden olyan irányú törekvését, mely üzemük és üzemkörük fejlesztését célozza - megjegyeztetett, hogy ez csak oly gyártmányokra nézve lehet irányadó, melyeket a már fennálló hazai gyáraink előállítani, vagy teljesen fedezni még nem képesek, mert ellenkező esetben ily pártolás már virágzó iparunkat is megbénítani, sőt megsemmisíteni volna alkalmas,” ...„minthogy azonban a diósgyőri gyár részesedése tovább nem csökkenthető, illetve részesedési arányának további csökkentése esetén betanult lövedékmunkásainknak még a jelenleg készletre való gyártással némileg foglalkoztatott csekély része is még az eddiginél is kevésbé volna foglalkoztatható és ezen gyártási ágba fektetett nagy beruházások még kevésbé volnának gyümölcsöztethetők”, kéri a pénzügyminisztert, hogy korábbi álláspontját az elosztás arányában tartsa fenn. A fentiekből is kitűnik, hogy a magánipar mindenkor a saját érdekét nézte, nem volt tekintettel az állami vasműveknek már bevezetett gyártmányaira. Ha érdeke kívánta, minden eszköz felhasználásával az állami vasmüveknek a legnagyobb versenyzője lett, de ha az állami vasművek csak jelentéktelen mértékben is a magánipar érdekeit sértette, már az állami vasművek beszüntetését kívánta.80 A metallográfiái laboratórium felállítása és a kutatómunka megteremtése Diósgyőrben már 1880 körül lerakták a laboratóriumi tevékenység alapjait és berendezkedtek a vegyelemzésre. Elsősorban a nyersvas összetételét vizsgálták, majd rendszeressé vált az acélok vizsgálata is. Ezek elemzésére és mechanikai vizsgálatára is berendezkedtek. 1905-ben tovább bővült a vizsgálatok köre, ekkor rendezték be a metallográfiái laboratóriumot, s ezzel megteremtették a rendszeres makro- és mikrovizsgá- latok lehetőségét. Erre fokozottan szükség volt, mert mind az öntés, mind az alakítás, majd az egyre kiterjedtebben alkalmazott hőkezelés hatásait és eredményeit csak így lehetett nyomon követni, s a vizsgálatok alapján a hibák kiküszöbölésére, a minőség javítására intézkedéseket hozni. A vegyvizsgálatok mellett fokozott szerepet kaptak a mechanikai vizsgálatok. Nemcsak egyre több és pontosabb vizsgálatot kellett végezni, de a vizsgálatokat egyre több tulajdonságra is ki kellet terjeszteni. 80 OL. PM. Állami Vasművek XVI. ü. o. 45241/1910. 156
