Dobrossy István: Szentpáli István 1861-1924. Élete és munkássága (Miskolc, 2003)
Szentpáli István Miskolc történetében
Jókai Mór gyászszertartásán,54 ott volt 1905 júniusában József főherceg temetésén,55 Orsovától Kassáig kísérte 1906 októberében II. Rákóczi Ferenc hazatérő hamvait, vitte a fejedelem koporsóját.56 A kortársak elismerték a polgármester érdemeit, viszont féltucatnyi év alatt még a fejlődés ellenére sem válhattak idillivé a miskolci közállapotok, a sajtó pedig türelmetlenül követelte Szentpálitól a hiányosságok leküzdését. A lakosságot leginkább a közbiztonság kérdésköre nyugtalanította, az újságírók kemény kritikát fogalmaztak, mondván, hogy a „miskolci rendőrség mai szervezetével képtelen megfelelni kötelességeinek. Tanulatlan, gyakorlatiatlan, intelligencia nélküli rendőr legénységünk van, mely a brutális pofozkodáson túl nem ösmer rendőri kötelességet. Szentpáli István kijelentette, hogy minden lehetőt el fog követni, hogy a rendőrség helyett mentői rövi- debb idő alatt csendőröket alkalmazhasson a város".57 A polgármester valóban ambicionálta magát az ügyben, viszont a belügyminiszter 1907 őszén azt nyilatkozta, hogy a létszámhiány miatt érdemleges tárgyalásokba nem bocsátkozhat.58 Szentpáli mindenesetre figyelt a kritikákra, az észrevételek nyomán intézkedett és ezt nagyra értékelte a város közössége. Népszerűségének bizonysága, hogy amikor lejárt a polgármesteri mandátuma, 1908. december 15-én ellenjelölt állítása nélkül választotta Miskolc város törvényhatósági bizottsága másodszor is az ön- kormányzat élére. Viharos lelkesedés és hosszantartó éljenzés után tette le a hivatali esküt és vette át a város - immáron törvényhatósági - pecsétjét, majd az elcsendesülő teremben összefoglalta az elmúlt hat év tapasztalatait, a jövőt illető célkitűzéseket. Hosszú beszédének tartalmi elemeiről (csatornázás, rendőrség, iskolák, közlekedés) már esett szó, talán azon részleteket érdemes idézni, amelyek a stílust és a koncepciót tükrözve indokolják Szentpáli népszerűségét. Nem keveredett panamákba, tiszta emberként állt a közgyűlés előtt és ezért mondhatta hitelesen, önérzettel, hogy „egyedül ennek a városnak foDobrossy I. 1996. 27. p. w B.-A.-Z. m. U. IV. 1902/a. 121/1905. *> B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1902/a. 178/1906. V Ellenzék, 1907. május 18. s* B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1902/a. 151/1907. 54
