Dobrossy István: Szentpáli István 1861-1924. Élete és munkássága (Miskolc, 2003)
Szentpáli István Miskolc történetében
Kétségtelen, hogy származása és az uralkodó társadalmi eszmények ellenére, Szentpáliban Miskolcra kerülése előtt is erős lehetett a demokrata és filantróp hajlam. Nevét „í"-vel írja már a minisztériumi évek alatt is, ami arra vall, hogy az általános rangkórság nem ragadt rá személyiségére. Ritkaság ez abban a miliőben, melyben a polgár is előnévért és ipszilonért kuncsorog. Szentpáli persze nyíltan demonstrálhatja demokrata érzületét, hiszen valódi történelmi család sarja és nincs szüksége parvenü külsőségekre, a kérdezősködők amúgy is hamar megtudják, hogy a doktor úr homoródszentpáli és anyakönyviig persze „Szentpály". Rajta kívül már kevesen emlékeznek arra, hogy 1848 igézetében Jókai Mór is elhagyta az ipszilont, Kossuth pedig lemondott nemesi előneve használatáról. Miskolc szolgáltatási struktúrája erőteljesen városiasodott már a Szentpáli érkezését megelőző évtizedben. Helyi vasúti vezetőség kezdte meg működését (1880), az utcai világítás fejlesztésére gázgyár létesült (1882), a hitelélet intézményi hálózata az Osztrák-Magyar Bank fiókjával bővült (1888) és az Erzsébet -, majd Népkertnek nevezett nyilvános parkkal színesedett a város arculata (1889). Miskolc „harmincezressé" népesedett, - az 1890. évi adat szerint -, 30408 lakója volt egy évtizeddel a századforduló előtt. Státuszára nézve, mégis közelebb állt a községekhez, mint a valódi városokhoz, ugyanis a kiépülő polgári közigazgatás rendszere nem minősítette önálló törvényhatósággá Miskolcot. Általános jogállását az 1871. évi XVIII., tin. községi törvény határozta meg, mivel kimaradt az 1870. évi XLII. törvénycikkben felsorolt törvényhatóságok (a vármegyék, kerületek, székek és szabad királyi városok) köréből. Rendezett tanácsú városként az önkormányzatát csorbította Borsod vármegye fölöttes jogköre: Miskolc a községi adó kivetését és szedését, a városi tulajdonú javak adás-vételét csak a megye hozzájárulásával bonyolíthatta, önállóan, a borsodi törvényhatóság közbejötté nélkül pedig egyszerűen nem érintkezhetett a minisztériumokkal és a parlamenttel. A város vezetése az említett jogszabályi rendezés percétől törekedett a törvényhatósági jog megszerzésére, azonban - a nyilvánvaló érdekellentét dacára -, ehhez Borsod vármegye hozzájárulása szükségeltetett, melynek közgyűlése viszont 1874. február 10-én, majd 1891. feb16
