Hőgye István: Zempléni históriák I. A honfoglalástól 1849-ig. Szemelvények a történelembarátok körei részére - Történelmi füzetek 1. (Budapest - Miskolc, 1986)

79. ARATÚ- ÉS CSÉPLÛRÉSZEK MEGHATÁROZÁSA 1813-BAN ... Jelentetvén az Szolgabírák által az kepének alkuvásában tapasztalt aránytalanság s ebből szárnazni szokott káros visszaélések, nelyeknek elhárítása végett szükségesnek vélnénk valamint a kepe, úgyszintén a cséplőrészeket is az Megyét illető hatalommal meghatározni . Ehhez képest minden, az ilyen visszaélésekből származható károknak elhárítása végett az Megyének mostani középtermékenysége sinor mértékül vétetvén, ahhoz képest az egész Megyére nézve egyenlően eképpen határoztatott s állapítatott meg, tudniillik akár őszi, akár tavaszi vetésnek aratásában, ha az kepés tartatik, 12-ik részt, ha pedig a maga kenyerén arat, 9-ik részt, vagyis keresztet kapja. Hasonlóképpen a cséplő, ha tartatik, 13-ik, midőn pedig a maga kenyerén csépel, 10-ik részben állapíttatott meg. Melynek szoros megtartására való felvigyázás, úgy nemkülönben az áthágóknak érdemlett megbüntetése a Járásbéli Szolga Bíráknak kötelességül tétetik . /Zemplén megye Levéltára, Közgyűlési jegyzőkönyv, 1813. 281.0./ KÉRDÉSEK: Mennyi volt az arató- és cséplőrész élelemmel és ellátás nélkül? Mit tudsz a vándoraratókról, summásokról?