Barsi János (szerk.): Magyarország történeti helységnévtára. Abaúj és Torna megyék 1773-1808 (Budapest - Miskolc, 2004.

Előszó a „Magyarország történeti helységnévtára Abaúj és Torna megyék (1773-1808)" című kötethez

ELŐSZÓ A „MAGYARORSZÁG TÖRTÉNETI HELYSÉGNÉVTÁRA ABAÚJ ÉS TORNA MEGYÉK (1773-1808)" CÍMŰ KÖTETHEZ A Magyarország történeti helységnévtára sorozat most megjelenő Abaúj és Torna megyék kötete is a sorozat egészére vonatkozó szerkesztési elveket követi, az adatközlés forrásbázísa megegyezik az előzőekben ismertetettel. Az Abaúj és Torna megyékre vonatkozó helyi sajátságokat az alábbiakban közöljük. Abaúj és Torna vármegyék történetében a legjelentősebb változást az 1881. évi rendezés jelentette, ugyanis az 1881. évi 64. tc. egyesítette a két vármegyét Abaúj-Torna néven, Kassa székhellyel. Ezzel Torna vármegye önálló léte mindmáig megszűnt. Az egyesítésnek már voltak történelmi előzményei. Első ízben II. József egyesítette a két vármegyét 1785-ben, de halála után visszaállították Torna önállóságát. Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc bukását követően a hatalomra került katonai igazgatás újra egyesítette a két vármegyét, igaz 1860-ban Torna vármegye újra levált Abaúj vármegyéről. Mind a történelmi előzmények, mind Torna vármegye területi és népességi adatai igazolták az 1881-es egyesítés létjogosultságát. Torna vármegyében ugyanis azidőben 610,74 négyzetkilométeren 22 176 lakos élt. A megszűnő Torna vármegyének nem a teljes területe került az egyesített Abaúj-Torna vármegye hatáskörébe. Dernő, Hárskút, Kovácsvágás, Lucska, Barka, Borzova, Szilice falvakat - a 7672/1882. sz. BM. rendelettel - Gömör és Kishont vármegye rozsnyói járása területéhez csatolták. Az így megkisebbített egykori Torna vármegye pedig Abaúj-Torna vármegye tornai járása lett. Az első világháború után a tornai járás (a valamikori Torna vármegye) területének nagyobbik részét elveszítette. A vármegye 1920-ban készítette el a trianoni határokkal behatárolt Abaúj-Torna vármegye szervezeti szabályzatát. Az új megye székhelye Szikszó lett, s az egykori tornai járásból a bódvaszilasi járás alakult meg. 1928-tól a bódvaszilasi járás neve újra tornai járás. 1938-ban a tornai járás történeti területe visszatért Magyarországhoz az 1882-ben elcsatolt falvak kivételével, majd 1945-ben a trianoni határok visszaállítása után a tornai járás újra bódvaszilasi járásként tagolódott be Abaúj-Torna megyébe. Abaúj vármegye keleti határai is több változáson mentek keresztül. 1881-ben Zemplén vármegyéhez elcsatolták Alsó- és Felsőregmecet, Kisbányácskát, Kiskázmért, Mátyásházát, Mikóházát, Vilyt, Bistét és Felsőgolopot, majd 1884-ben Erdőhorvátit, Komlóskát és Regéciháromhutát. 1881-ben a két megye egyesítésekor Abaúj-Torna megyéhez csatolták a Szepes vármegyei Stósz bányavárost, illetve a Sáros vármegyebéli Tihany (Abaújtihany) községet, majd az 1884:7. tc. Abaúj-Torna vármegyéhez csatolta a Borsod megyei Szentjakab községet. Az 1920 után újra alakított megye járásainak száma öt: abaújszántói, bódvaszilasi, encsi, gönci és szikszói. Az abaújszántói járás az 1920 előtti gönci járásból alakult, míg az 1920-ban felállított gönci járás a volt füzéri járás megmaradt falvaiból alakult meg. Abaúj-Torna megye az 1950-ben kelt 4343/1949. számú minisztertanácsi rendelet alapján a tanácsrendszer keretében megalakult BorsodAbaúj-Zemplén megye része lett. Ábaúj vármegye korszakunkban négy járásra: a csereháti, a füzéri, a kassai és a szikszói járásra, míg Torna vármegye két járásra: az alsó és a felső járásra tagolódott. Birtokos összeírások (b, B) A Helytartótanácsi Levéltárban található összeírás (b) anyaga - mivel nem fellelhető - nem szerepel a kötetben. A Curiai Levéltárban található összeírás (B) jelzete: MOL Curiai Levéltár Tabula Provincialis (O 64) 2. cs. (1789) Vályi és Korabinszky birtokosközíéseit a helységnévtár-táblázat Birtoklási, gazdasági és egyéb adatok c. rovatába szintén felvettük.