Borsod-Abaúj-Zemplén megye hon- és népismerete. Tanári segédkönyv (Miskolc, 2004)

Borsod-Abaúj-Zemplén megye története (Bodnárné Moldován Éva, Somorjai Lehel, Tóth Péter)

Rákosi Mátyás Nehézipari Műszaki Egyetem, ahol megindult az iparhoz kötődő szakemberek felsőfokú képzése. A második ötéves terv időszaka alatt tovább folytatódott az iparosítás, új üzemek, gyárak kezdték meg működésüket: pl. az erenyői lejtősakna, Rrudabányai Vasércdúsítómű, LKM nagykovácsműhelye, OKÜ martinacélmű, BVK Nitrogénműtrágyagyár, BVK PVC Üzeme, Alsózsolcai Épületelemgyár, Kazincbarcikai Könnyűbetongyár, Diósgyőri Édesipari Gyár és az időszak legnagyobb beruházása, a Tiszai Vegyi Kombinát Nitrogénműtrágya gyára. A kommunális beruházások közül a legfontosabbak a Miskolci Egészségügyi Központ, Tiszaszederkényben, Ózdon, Szikszón vízmű, Miskolcon, Ózdon, Edelényben és Encsen középiskola, Diósgyőrben és Mezőkövesden művelődési ház. 1949-ben a lakosság 22,5%-a az iparban, 6,9%-a a bányászatban dolgozott. 1990-re az ipari dolgozók aránya 39,4%-ra emelkedett. 1980-ban az ipari beruházások 47,8%-a a nehéziparra koncentrálódott. A második világháború után 1975-ig kőolaj-kitermelés is folyt Mezőkeresztes és Mezőnyárád határában. Kiemelkedő szerep jutott a vaskohászatnak. Főbb nehézipari gyárak 1984-ben: Lenin Kohászati Művek, amely az ország legnagyobb elektroacélgyára volt, Ózdi Vaskohászati Művek, December 4. Drótművek, Borsodnádasdi Lemezgyár, Rudabánya és Sajókeresztúr ércdúsítója. Ekkor a megye legnagyobb gépipari üzeme a Diósgyőri Gépgyár, a MEZŐGÉP, az ELZETT Művek és a Csepel Művek megyei egysége volt. A szocialista korszakban Borsod-Abaúj-Zemplén megyét a hazai vegyipar egyik központjaként tartották számon; itt termelt a Borsodi Vegyi Kombinát, illetve a Tiszai Vegyi Kombinát, amely az ország akkori legnagyobb vegyipari üzeme volt. Szintén jelentőssé vált az Észak-magyarországi Vegyiművek Sajóbábonyban. A megye építőanyag nyersanyagokban is gazdag, erre épült a cement-, tégla- és épületelem-gyártás. Híres volt a Hollóházi Porcelángyár. Az 1980-as években is jelentős még a Miskolci Pamutfonoda, az Ózdi Ruhagyár, az Encsi Bútorgyár, a Diósgyőri Papírgyár. A hordókészítés Tokaj-Hegyalján jellemző. Az élelmiszeripar fő képviselője a Szerencsi Cukor- és Csokoládégyár, a Miskolci Húskombinát és a Sátoraljaújhelyi Dohánygyár. Az ipar, az 1990-es évekre súlyos gondokkal került szembe. A megye gazdaságilag a legellentmondásosabban fejlődő, a legsúlyosabb válsággal