Borsod-Abaúj-Zemplén megye hon- és népismerete. Tanári segédkönyv (Miskolc, 2004)

Borsod-Abaúj-Zemplén megye története (Bodnárné Moldován Éva, Somorjai Lehel, Tóth Péter)

BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYE TÖRTÉNETE A TÖRTÉNETI VÁRMEGYÉK TERÜLETE A HONFOGLALÁS ELÓTT Az az öt történeti vármegye, amely a mai Borsod-Abaúj-Zemplén megye kialakulásában szerepet játszott, országrésznyi területet foglalt el Északkelet-Magyarországon. E terület határai nagyjából nyugat felé a régi Fekete erdő nyúlványai, a Rima folyó, a Bükk és az Eger patak; délről, délkeletről a Tisza folyó; keletről a Latorca. Északi határai kezdetben — mivel Tornát nem számítva a többi megye határvármegye volt — egészen a Tátráig, a lengyel határig terjedtek. Az erdővel borított, nagy kiterjedésű gyepű területén, megyéinknek tulajdonképpen az északi részén jött létre a késő Árpád-korban a betelepítések eredményeként Liptó, Szepes és Sáros vármegye. Ez a vidék az alsó paleolitikum időszakától fogva lakott volt. Az ember jelenlétének legkorábbi nyomai 100.000-150.000 évre tehetők (amint azt Szendrő és Edelény környékének, valamint a miskolci Avasnak a leletei bizonyítják). A középső paleolitikum jellegzetes kultúrái területünkön a mousterien, a bábonyien, a taubachien és a korai szeletai: láthatjuk, hogy ezek közül kettőt éppen a borsodi lelőhelyeikről nevezett el a kutatás. A felső paleolitikum idején az aurignacien, a gravetüen és a késő szeletai kultúrák emberei népesítették be a vidéket: e kultúrák itteni lelőhelyeit számba venni is nehéz, de talán Arka, Korlát, Megyaszó, Bodrogkeresztúr, Hidasnémeti és Sajószentpéter, valamint a bükki barlangok a legfontosabbak közülük. A jégkorszak végén, a jégtakaró visszahúzódásával a Kárpát-medence feltehetőleg kiürült, a vadászó életmódot folytató mezolit népesség elhagyta lakóhelyét és követte az északra vonuló vadállományt. Helyére hosszú évszázadok alatt dél felől olyan népesség költözött, amely már termelő életmódot folytatott. A neolitikum kultúrái közül területünkön az alföldi vonaldíszes kerámia kultúrájának a népessége telepedett meg, amely irtásos-égetéses földművelést folytatott. Ennek a kultúrának egyik változata a csak a területünkre jellemző bükki kultúra, amelyet rendkívül