Szűcs Sámuel naplói 2. 1865-1889 (Miskolc, 2003)

1883. év

nemzeti éltünk egyik legfényesebb mozzanata tart ünnepnapot Borsod megye választja szabadon tiszti karát, és a hazafiúi lelkesedés nemzeti lobogókkal árasztja-el az utczákat GZajos ellenmondás, felkiáltások: Jókaiék tiszteletére:) Egy repülni készülő város fogad bennünket lelkesedéséből nekünk is juttat részt, ^Felkiáltások az egészet:) a nemzet szolgáinak; igen is, Kovács János nem bánta-meg, hogy szolgálatot keresni Pestre ment, feleségestől, mert kegyesurat találtak, a magyar közönséget, aki mindenütt úgy fogad bennünket mintha, haza mennénk. Poharamat emelem, magam, és feleségem nevében is kívánom, hogy tartsa meg az Isten, és virágoztassa-fel, édes honunknak városát Miskólczot mindig hazafias népével, legyen boldog város boldog hazában. ÇÉljenzés:) Borsod megyének fiai, leányai legyenek mindig olly nagyok a haza szeretetben, miként elődeik voltak, de legyenek boldogabbak; mint elődeik voltak, GHosszan tartó éljenzés, és taps:) Ezután még dr. Csáthy Szabó István, Zelenka Pál, dr. Ixel Soma tartottak jeles pohárköszöntőket. A beszédek elhangzása után 4 órakor az ünnepeltek felállottak helyeikről, s Jókainé Soltész Nagy Kálmán polgármester karján, Jókai Szathmáry Király Pálnét vezetve, a közönség lelkesült éljenzése, és tapsa mellett, a Rákóczy induló hangjai által kísértetve elhagyták a termet. A Jókai pár tiszteletére rendezett ünnepélyességek berekesztője, estve a lyceumi ifjúság által rendezett fáklyás menet volt. A menet, a lyceum udvaráról indult-ki, s hosszú sorokban bevilágítva a fáklyák fényétől a Jókai pár éltetése mellett érkezett, a Szathmáry házhoz. Jókai és neje az emeleti középső ablakból fogadták a tisztelgőket. A lyceumi ifjúság nevében Szirmay István. VlII-elik osztályú tanuló, néhai Szirmai Antal hírneves történetíró dédunokája üdvözölte, az ünnepelteket, erőteljesen szép hangon elmondott üdvözlő beszédelel. Az ifjú szónokról az első nyilvános fellépése után csak dícsérőleg emlékezhetünk-meg, s igazán szép reményekre jogosult. A tartalmas csinosan kidolgozott beszédet zajos éljenek követték, melyek elhangzása után Jókai Mór a következő szép beszédet intézte az ifjúsághoz: „Kedves fiatal barátim! Sokszor van alkalmam, a fiatal nemzedékkel illy pillanatokban találkozni; mindannyiszor az az érzés tör ajkaimra: hogy hazánknak nagynak kell lennie, mert ifjai jobbak lesznek apáinknál. Én is azt mondom most néktek, legyetek jobbak mi nálunk kéljen:). Borsodiaknak ezzel sok van mondva. Borsod fiai mindig nagyok voltak, a mellett meg különben is nehezebb lett minden életpálya, mint a mi időnkben. Azért nektek buzgóbbaknak kell lennetek, nálunk, pályátokat méltón kell megfutni, mert minden munka a haza jövőjét alapítja meg. Mi öregek titeket e munkában nem fogunk háborgatni, törekedni fogunk, hogy semmi invasió meg ne háborítson, hogy ágyú töltelékül holmi oktalan politica titeket, a haza reményeit fel ne használjon, és hogy békében használjátok fel azt, a minek alapját az ősök megvetették. Éljen az új nemzedék." E köz tetszéssel fogadott beszéd után perczekig tartó harsány éljenzések között a menet elvonult. December 21. Jókainé még egyszer játszotta-el Volumniát a Coriolánban. Fájdalom! a színház nem telt meg, a lelkesedés sem volt ollyan minőt a jeles színésznő érdemelt volna, a Borsod megyei nő egylet azonban babérkoszorúval tisztelte-meg a művésznőt.