Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)
tiühyomó részük az iskolákat már a negyvenes évek elején-közepén elvégezte, joggal merült fel az igény a szabadságharc alatti tevékenységük alaposabb feltárására. Kézenfekvőnek látszott tehát a kutatást kiterjeszteni Bona életrajzi gyűjteményére, bár az igazat megvallva, eredetileg csupán néhány személy megtalálására számítottam. A szkepszis nemcsak korábbi szakirodalmi ismereteimből fakadt, maga a két adatbázis külön-külön szintén nem kecsegtetett gazdag aratással. Az elvégzett összevetés azonban alaposan rácáfolt az előzetes várakozásokra: nem kevesebb rnint 98 járási tisztviselőről derült ki egyértelműen a honvédtiszti előélet. 4 Róluk lesz szó a továbbiakban. Nyilvánvaló, hogy a honvédsereg 12 ezer fős tisztikarához vagy az 1600 járási tisztviselőhöz viszonyítva a 98 személyből álló minta nem különösebben magas érték. Ugyanakkor az is látható, hogy a honvédtiszti hivatalvállalás korántsem tekinthető szórványos, kivételes jelenségnek, ami arra utal, hogy a tisztek utóéletéről s a tisztviselők kiválasztásáról alkotott korábbi ismereteinket érdemes szembesíteni az empirikus adatokkal. A tisztek 1848/49-es tevékenységét ehelyütt nem részletezem, csak a rangok szerinti összetételt említeném meg: mintánkban 2 őrnagy és 15 százados található, a többiek hadnagyi és főhadnagyi rangot viseltek. A szabadságharc előtt 35 fő volt katona, de tiszti rendfokozatot csak egy ért el közülük. 5 Miért szorul egyáltalán magyarázatra a későbbi hivatalvállalás? Mindenekelőtt azért, mert a szabadságharc bukása után a honvédtisztekre közismerten súlyos megtorlás várt. Az alapelveket az osztrák minisztertanács határozta meg, amikor az 1849. augusztus 20-i ülésén két kategóriát állított fel. 6 Az egyikbe tartoztak a felkelés ve4 A 98 személy fontosabb adatait lásd a függelékben. Az azonosított eseteken kívül természetesen számos névazonosság is előfordult, ám az egyértelmű tisztázáshoz szükséges személyi adatok nem álltak rendelkezésre. Az azonosíthatatlan esetek száma a hivatali hierarchián belül az alacsonyabb posztok felé haladva egyre nőtt, s ezt felismerve a szolgaszemélyzetet kihagytam a vizsgálódásból. Egy személyt ebben a körben is sikerült azonosítani: Kolumban Miklós hadnagyot (HFH 11/250), aki 1820-ban született Vásárhelyen, 1850-től Csongrádon, majd Szegeden bírósági napidíjasként, 1854-től pedig szülővárosa szolgabíróságán hivatalszolgaként ténykedett. 5 Alexi, Bernolák-Szlanitzki, Bognár, Bogyay József, Breyer, Csépi, Dolinay, Drakulits, Gyurmann, Kiss, Lángh, Lányi, Liebesberg, Lintner, Mazaly, Meixner, Möhr, Molnár, Nagy, Németh, Nyilassy, Oberting, Orosz, Pillmayer, Pithonyák, Poka, Radakovics, Szabó, Szily, Tichtl alszázados, Verebély, Walter, Werner, Wittelsbach, Záborszky 6 Katona Tamás (szerk.): Aradi vértanúk II. Bp. 1983 2 . 68-70.
