Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)

szentpéteriek és honnét érkeztek mások a városba, azaz milyen mozgások célpontja lehetett maga a város? A gazdasági körülmények felvázolása során már utaltunk a kereskedelmi tevékenység fontosságára - kézenfekvőnek látszik feltételezni, hogy a kereskedésnek köszönhetően végig a korszakban mindennapos dolog lehetett a lakosság nagy része számára a hosszabbrövidebb utazás. Az ugyancsak hivatkozott részleges vámkiváltságok alapján az is valószínű, hogy e tevékenység az ország északnyugati területei felé irányult, hiszen az arra vezető útvonalakon fekszik Kalló és Méhi, ahol a lakosok vámmentességet élveztek. Sőt, konkrét adatunk is van arra, hogy egy sajószentpéteri kereskedőt, aki miskolci társaival együtt hazatérőben volt arról a vidékről, 1409-ben „baleset" ért ezen az útvonalon: Rudabánya környékén elrabolták a lovát. Az elsődleges célpont tehát Gömör vármegye bányavidéke lehetett, amely terület lakosságát nyilvánvalóan borral kellett ellátni. Hogy azonban a tevékenység jóval messzebb terjedhetett ebben az irányban, azt a mezőváros vezetőségének a 16. század közepén a nagyszombati városi tanácshoz írott levelei bizonyítják: ezekből kiderül, hogy a sajószentpéteri lakosok állatokat vittek Nagyszombatba - olykor nem is a sajátjaikat, hanem a földesurukét -, s hogy jelentős öszszegekről szóló pénzügyleteik voltak a nagyszombatiakkal; a kapcsolat és az utazás tehát mindennapos esemény lehetett. Egy másik kiváltság, amely a tiszalúci réven átkelők számára biztosított vámmentességet, az ország keleti részeivel való kereskedelmi kapcsolattartásra utal: ennek tényleges helyszíneiről azonban nem rendelkezünk forrásadatokkal. Egy rongált és hiányos, s ezért kicsit nehezen is értelmezhető oklevél talán még jobban hozzásegít bennünket ahhoz, hogy hozzávetőlegesen meghatározhassuk a területeket, amelyek felé a sajószentpéteri polgárok kereskedelmi tevékenysége irányult. Az oklevél szerint három itteni lakos, név szerint [ ]rius János, Szuhay Miklós és Kalmár János - akik közül ez utóbbinak a neve önmagában is utal kereskedő voltára! - 1519-ben az egri káptalan előtt több személyt is prokurátorul (ügyvédül, azaz jogi képviselőül) vallott. Mármost nyilvánvaló tény és számos forrás bizonyítja is, hogy egy kereskedőnek ott volt szüksége ilyesfajta érdekképviseletre, ahol a kereskedelmi tevékenysége zajlott. A mondott oklevélben felsorolt prokurátorok neve kivétel nélkül származási helyre vagy lakóhelyre utal, tehát a segítségükkel egyértelműen kiderül, hogy kereskedőinknek Budán, Gö-