Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

Miskolc 1913. januar 16. Ezelőtt néhány nappal vettem levelét dr. Fináczy Ernőnek, a budapesti kir. egyetem bölcsészetkari dékánjának, melyben írja, hogy a doktori díszoklevelet egy több tagból álló küldöttség óhajtaná nekem átadni ünnepélyesen itt Miskolcon vagy Budapesten; jelöljek evégett napot február hó folyamán, vagy esetleg arra, hogyha úgy alkalmasabb, egyedül ő maga hozza ide nekem az oklevelet. Sajnálattal értesítettem, hogy azt a szép megtiszteltetést így elfogadnom beteges állapotom se itt Miskolcon, se a fővárosban meg nem engedi. Nem marad más út, mint a posta útján való elküldés. így érkezett tehát hozzam a tegnapi postával a gyönyörű kiállítású, nagy díszoklevél, aláírva a rektor Kiss János és a dékán dr. Fináczy Ernő által. Hozzávéve most már ezt a nagy értékű kitüntetést az előbbi többiekhez, szinte azt kell hinnem (s úgy is van!), hogy mindezek alapjául nincs nekem elég érdemem, hanem mindez a „Kisfaludy Társaság" által történt irodalmi ünnepeltetésből mint forrásból ered. Bőséges jutalma egy egyszerű, becsületes, hosszú életnek. Lélekemelő útravaló az örökkévalóság felé. Ha elgondolom, hogy a bölcsészeti kar doktora vagyok, szinte hajlandó vagyok hinni, hogy a bölcsességre példát nem irodalmi működésemmel, de talán életemmel szolgáltattam. Valahányszor bármily kitüntetésben részesültem, mindig felébredt bennem ez a gondolat: beh kár, hogy ezt az én régen elköltözött jó öreg szüleimnek be nem mutathatom. Olyan, vagy tán még nagyobb lett volna afelett az ő örömök, mint az enyém. Néhány nap óta hó borítja a vidéket. Egész szigorúságával itt van a tél. Erősen fagylaló napjaink járnak. Reggelenkint 10-13 fok a hideg Réaumur szerint. Csapás a nyomorban szenvedőkre e példátlan drágaság idején. A társadalom és az állam minden emberbaráti segédkezése csak egy csepp a nyomorúság tengerében. Miskolc 1913. január 20. A Lévay-Emlék szép füzetéből tizenkét darabot kaptam. Most már, mint hallom, áruba van bocsátva 2 korona 50 fillérjével a kiadás nagy része (hatszáz péld. nyomtatott). Körülbelül háromszáz példányt tiszteletből emlékül fognak kiosztani. Én is a magaméból ma nyolc darabot tettem postára rokonaimnak s egypár jó barátomnak. Lesz-e, aki évek múlva is beletekint s gondol azokra az időkre, mikor egy gyönge énekest is így jutalmazott a közönség, mondhatni a nemzet? Valósággal rajtunk, családunkon lebegteti az árnyát az enyészet. Egyik unokahúgom most lábadozik nagy vérveszteséggel járó betegségéből. A másik azt írja nekem, hogy folytonos rosszullét gyötri, s éjjelenkint a halál gondolata vesz rajta erőt: azt hiszi, nem éri meg a reggelt. Unokaöcsém a messze távolban folytonosan betegeskedő feleségének szinte az életéért aggódik, s szegény helyzetében nehezen viseli az orvoslással, a betegséggel járó anyagi terheket. - Csernák Pista gyógyíthatatlan paralízisét a főváros egyik nagyon drága, naponkint harminc koronát kívánó szanatóriumában nyögi. Otthon jó nagynénje, az én kedves rokon barátném régóta szánandóan gyötrődhet a szívbaj és az érelmeszesedés kínjaiban szinte évek óta.