Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

A szép, napfényes, őszi időjárás még mindig tart. Ma reggel már nem volt oly ködös, mint tegnap. A meleg 5 R fok. A fák még mindig tartják dús, zöld lombjaikat. A fák alatt a kövér fű olyan eleven zöld, akár nyár derekán. Egy-két korán érő gyümölcsfájáról hulldogál a sárguló levél. 1910. október 13. Úgy történt, amint előre ki volt jelölve, s amint vártam is. Tegnapelőtt október 11-én ment végbe Miskolcon Dókus Ernő egyházkerületi főgondnok hivatalba való ünnepélyes beigtatása. Nagy részvét, őszinte lelkesedés. A vármegyékből érkezett világi urak nagy része fényes díszmagyar öltözetben jelent meg; a papok egy része a hivatalos szép egyenruhában, a nagy rész mindennapi feketében. Fegyelmetlenség és figyelmetlenség jele, hogy ily ünnepélyen sem tartják kötelességül az ünnepélyes, hivatalos, egyöntetű külső megjelenést. Az új templom egészen megtelt az ünneplő közönséggel. Az elhangzott számos beszédről nem szólhatok, mert fülemig nem érhettek. Egyedül a Vadászy Pali igen szép imáját említem, melyet nekem már előzőleg felolvasott. O helyettesíti most a püspököt mint legidősebb esperes. Az ünnepélyt fényes közebéd zárta be a „Korona" dísztermében. Mindnyájan az új főgondnok vendégei voltunk. Dicsértük különösen finom hegyaljai borait. Alkalmam volt itt közelebbről ismerkedni Antal Gábor és Erőss Lajos püspökökkel, gróf Dégenfeld József e.k. főgondnokkal, Kovácsy N., a pesti egyház főgondnokával. A mellettem ülő világi főjegyzőnket, Szalay Lászlót pedig nagyon szép, tartalmas, korszerű felköszöntő beszédének hatása alatt barátságommal kínáltam meg. Másnap volt az egyházkerületi közgyűlés, melyre most rendkívül sok tárgy elvégzése várakozott. Az új főgondnok ezen első elnöklése is mutatta, hogy valóban rátermett a hivatalára. En a gyűlésen úgyszólva csak megmutattam magamat. Pár óra múlva eltávoztam azzal a bosszús érzéssel, hogy a tanácskozásból semmit sem hallok. A fiúk Ruzsin-hegyi szüretjén két gyönyörű, meleg, őszi napon, október 9-én és 10-én részt vettem. Örömet szerzett a szép nap, a gyönyörű vidék, a kedves kis társaság. De azután bizony éreztette magát a kimerültség, a fáradalom. Ami ezelőftt] régebben könnyű volt, most mind nehézzé válik. Pár óra múlva itt megint felgyalogolok a magas hegyre Vadászy Paliék szüreti ebédjére. Új gyönyörűség, új fáradalom. Könnyítse az, hogy utam arrafelé szüleim sírja mellett vezet. 1910. október 14. Homályos, de enyhe, csendes idő kedvezett a tegnapi szüretnek. A láthatár kerületét sűrű ködös levegő borította, s korlátozta a gyönyörű eget, melyet az alattunk elterülő, rendkívül bájos vidék szemlélete különben nyújtott volna. Tizenhat vagy tizennyolc különböző korú vendég foglalt helyet a szüreti asztalnál, többnyire mindnyájan a rokonsághoz tartozók. Ott töltöttem a nap nagy részét esti öt óráig. Elnéztem s elgondolkoztam, hogy csak ezen a szőlőhegyen is, s az ezen elterülő pincesorokon is hány részlet cserélt már s hány birtokost csak az én gyer-