Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

A búcsúlátogatás igen jól sikerült. Az idő sem fordult esőre. Az ebédnél már csak Darányit, Nagy Ödönt, Kürthy főispánt, akit most láttam először, és a miniszter fiatal titkárját találtam. A többiek a Csorbái tóhoz rándultak. Darányi előzékeny szívességgel fogadott. Borával szokás szerint vendégelt. Sőt, azt hallva, hogy én már holnapután elutazom, felköszöntött, és útravalóul két üveg borával is megajándékozott. Kölcsönös jó kívánatokkal és a jövő évi viszontlátás reményében búcsúztunk egymástól. A fecskék utolsó három strófáját kávézás közben odasuttogtam a Darányi fülébe. Ugy tett, mintha tetszenék. Most leírom, s elküldöm neki az egészet emlékéül azon ismételt szívességnek, melyben itt időzésem alatt részesített. Tátraszéplak 1909. augusztus 20. Tegnap, amint postára vetettem a levelet Darányi miniszternek, távollétem alatt ő maga belátogatott hozzám, s névjegyét hagyta asztalomon. Utána siettem, s megtaláltam uzsonna mellett a kávéházban. Elmondtam neki levelem tartalmát. Nagyon köszönte; azt mondotta, fel fogja olvasni a verset a társaságnak, s megőrzi emlékül. Meleg kézszorítással búcsúztunk. A mai nap utolsó itt nekem. Holnap reggel tíz órakor elhagyom Széplakot. Az itt töltött három hét alatt kevesebb örömem volt, mint máskor. Fülem, lábam, közérzésem nagyon megcsappant. Rövid sétáim most már mindig csak az alsó vonalakon történtek. A Múzsa is szűkmarkúbb volt irántam. Csak a jó idő volt folyvást kitartó A mai nap mintha esőt akarna hozni. Délután rendbe szedem, összecsomagolom holmimat, hogy holnapra semmi teendőm ne maradjon. Miskolc 1909. augusztus 21. Ezt már itt Miskolcon írom. Tegnap reggel tíz óra után indultam Széplakról. Asztaltársaim és ismerőseim melegen búcsúztak tőlem. A fecskéket még tegnap leírtam és átadtam Szabó Jenőnek, aki, amint láttam, érdeklődött a vers iránt. Sárközy Aurél, ez a rokonszenves ember, bemutatott tegnap a feleségének [... ] Szinte félig-meddig betegen hagytam el Széplakot. Gyomorromlás, meghűlés. Ezért ottlétem nem felelt meg a várakozásnak. Pedig az idő folyvást olyan volt, hogy szebbet kívánni sem lehetett. Nádpataky Laci együtt utazott velem. Valódi jótétemény volt rám nézve. Társalgása szinte megrövidítette utamat, s gyöngélkedésemben sokszor segítségemre volt. Dacára a mostani elkedvetlenedésnek, a jövő - tizedik - évre is szívesen látogatnám én a Tátrát, ha életem és körülményeim engednék. Isten kezében van. 1909. augusztus 27. Éppen ma egy hónapja írtam a fentebbi sorokat. E hónapból három hetet augusztus 1-től 21-ig csak ugyan Tátraszéplakon töltöttem. Az ott időzés nem volt valami kellemes; nem a társaság vagy egyébb külső körülmények miatt, de kedélyem, közérzésem, testi és lelki állapotom nem volt alkalmas. A múlt évhez képest