Emlékkönyv dr. Deák Gábor 80. születésnapjára (Miskolc, 1999)

ÉLETEM TÖRTÉNETE - Deák Gábor

1930-ban Miskolcra kerültünk. Itt az „Ev. Ref. Főgimnáziumban" tanultam tovább. Itt feltűnt Balázs Győző vallástanár módszere, könyv nem kellett a vallástanhoz. IV. osztályos korunkban dr. Kosztolányi Zoltán tanította a magyart. Fél évig foglalkozott Arany Toldi-jával, de halk szavával, Arany nyelvének magyarázatával nagyon bevéste emlékét szívünkbe. Dr. Jégh Gyula görögpótlót tanított. Ö tudta a görög nyelvet, de nem tudott követelni. Még hatással volt rám az V. osztályban dr. Csorba Zoltán angolt tanító tanár, előbb lelkész volt, újszerű és modern. Nem noteszból feleltetett, hanem közvetlen párbeszéd formájában kérte számon a leckét. Apám azt akarta, hogy hat fia közül egy legyen pap. Én voltam erre kiszemelve. Ámde nehéz idők jártak, sok volt az állástalan diplomás. Legnagyobb bátyám Pesten a Közgazdasági Egyetemre járt, a Hársfa u. 59/b. SDG házban diák-nyomortanyán lakott. A pataki teológiára is évfolyamonként 20 főt vettek fel. Hogy közelebb legyek a teológiához, a VIT—VIII. osztályt Patakon jártam. Az igazgatónál, Nóvák Sándornál laktam. Gyermektelen, melegszívű, költő lelkületű ember volt. Ő írta a Nagymajtényi síkon letörött a zászló kezdetű dal szövegét és dallamát is. Osztályfőnököm, Dávid Zoltán elhívott a lakására, íróasztala mellett leültetett a fotelba, és kikérdezett, miért jöttem ide, ki vagyok. Leánya, Lilike velünk járt. Egyetlen leány volt az osztályban. Mindenki tisztelettel vette körül. Vallástanárom, Bódy Dénes Erdélyből került Patakra, Bettfalván volt lelkész. Heidelbergben volt ösztöndíjas. Ő volt a Soli Deo Glória iskolai elnöke. Én a titkára voltam VIII-os koromban. így jutottam el Dunavecsére konferenciára, ahol Karácsony Sándor, Kodolányi János tartottak előadást. A VIII. osztály végén nyárra jutalmul pedig Balatonszárszón voltam, ahol Pógyor István vezette a tábort. Ide is jöttek népi írók, Veres Péter, Szabó Pál, Németh László előadásokat tartani. A Pap Béla szerkesztette Magyar Út volt világnézeti nevelőnk. Dr. Orbán István földrajztörténelem tanárunk ugyancsak erdélyi volt. Párizsban volt ösztöndíjas. Szerény, de nagy tudású ember volt. Nemcsak a tananyagot tanította meg, hanem hazaszeretetre, a szülőföld szeretetére is nevelt. Szabó Ernő is erdélyi volt. Sokat szerepeltem az Önképzőkörben, pályamunkát is írtam. Apám a biztonság kedvéért támogatást kért az Egyházkerület egyik vezetőjétől a Teológiára való felvételhez. Ez azt mondta neki: „Nem muszáj mindenkinek tanulni". így aztán írt Kolozsvárra Vásárhelyi János püspöknek, akivel Besztercén voltak együtt, apám tanító, Vásárhelyi János a pap. Felvettek a kolozsvári Teológiára. Itt nyári feladatként átírtam Mózes I. könyve I. fejezetét óhéberről askenáz nyelvre. Ezzel elköteleztem magam az ószövetségi tudományok mellett. Jutalmul megkaptam profeszszoromtól, a magyarózdi származású parasztgyerek Nagy Andrástól rostocki professzora, Schreiner Helmut könyvét, meg az ő magántanári disszertációját: a Jerámia és kora című munkát. De 1939 szeptemberében nem engedtek be a románok. Apám ment át Debrecenbe, ahol a teológia dékánja, dr. Vasady Béla átvett. Kiderült, hogy ő is erdélyi, apja Nagyváradon volt tanfelügyelő. Velem járt Varga Zsigmond professzor fia is. Apja a vallástörténet professzora volt, a német vallástörté-