Dobrossy István: Borsod és Miskolc 1848-1849-ben. Naplók, töredékek, visszaemlékezések (Miskolc, 1998)

A naplóíró jogász, nemzetőr: Szűcs Sámuel (1819-1889)

A NAPLÓÍRÓ JOGÁSZ, NEMZETŐR: SZŰCS SÁMUEL (1819-1889) A város történetének egyik jeles naplóírója Szűcs Sámuel, aki 1835-1889 között vetette papírra ismereteit. Ez a - történeti, irodalom- és művelődéstörténeti adatait tekintve - nagy értékű információegyüttes 13 kötetben maradt az utókorra. (A naplókat a Herman Ottó Múzeum Történeti Gyűjteménye őrzi.) A szerzőt családi kapcsolatok kötötték Palóczy Lászlóhoz (1783-1861), Szemere Bertalanhoz (1812-1869) és Herman Ottóhoz (1835-1914) is. Palóczy volt a keresztapja, s ő vitte magával jogi ismereteket szerezni és „világot látni" a pozsonyi országgyűlésre. Pesten és Miskolcon szerzett jogi gyakorlatot, volt megyei alügyész, majd a szabadságharc kitörése előtt táblabíróvá nevezték ki. Naplóinak ötödik kötete az 18441849, hatodik kötete pedig az 1849-1856 közötti eseményekkel foglalkozik. Leírása valósághű, hiszen veresszalagos nemzetőrként maga is részt vett a fegyveres harcokban. Később, amikor 18811888 között a Borsodmiskolczi Közlönyben és a Borsodmegyei lapokban cikksorozatai jelentek meg, naplójegyzeteit kortársdokumentumokkal (ma már levéltári értékű anyaggal) vetette össze, kiegészítve azokat a megyei közgyűlések jegyzőkönyveinek adataival is. Igy tehát leírásai tényszerűségükben pontosak, megbízhatóak. Az természetesen más kérdés, hogy „milyen szemüvegen át" szemlélte és minősítette az eseményeket. Szendrei János (1857-1927) - akivel a nagy korkülönbség ellenére is szakmai és emberi jóbarátságot ápolt - monográfiájában amikor „Naplónk"-ra hivatkozik, az Szűcs Sámuel naplóit jelenti, tehát naplójegyzeteit Szendrei forrásként használta. Szűcs Sámuel felesége a tudós polihisztor Herman Ottó testvére, Herman Henriette volt. Ebből (is) következik, hogy a Szűcscsalád hasonlóan Herman Ottóhoz, vagy Mocsáry Lajoshoz, megmaradt Kossuth-párti, illetve a magyar és a helyi politikában a függetlenségi és 48-as eszmék képviselőjének. Ez erőteljesen nem érződik naplóírásán, hiszen azt az objektivitásra törekvés jellemzi, sőt, ha egy-egy kérdés megítélésében alkotott véleményét (mint pl. a debreceni trónfosztó országgyűlés) összehasonlítjuk mások között