Dobrossy István: Borsod és Miskolc 1848-1849-ben. Naplók, töredékek, visszaemlékezések (Miskolc, 1998)

Egy kémnő emlékiratai a szabadságharcról: Beck Vilma bárónő (1819?-1951)

KÜLDETÉSEM 1849. FEBRUÁR 8-TÓL EPERJESTŐL - 1849. ÁPRILIS 25-iG PESTIG Eperjesre utaztam vissza, hol Görgei tábornokot reméltem feltalálhatni. Amig Guyon a Branyiszkón az osztrákokat oly hősiesen megverte, Görgei seregével Lőcsén, Iglótól egy mértföldnyire állott és igy okvetlen kellett tudnia a Guyon és Schlick közti csatáról, mégis a hegység másik oldalán Eperjesre húzódott vissza. Schlick könnyen két tüz közzé kerülhetett volna, ha Görgei a branyiszkói csatáról tudomást vesz. Midőn Eperjesre érkeztem, Görgei már ott volt. Február 8-án vonult be csapataival a városba. Lakása a megyeházán volt. A városban nagy volt az öröm. Háromszinü zászlóink lobogtak a tornyokon és az ablakokban; az utczákon és tereken zenekarok játszottak, huszáraink és honvédeink vigan tánczoltak a város bájos honleányaival. A megyeházán is vig élet volt. Minden virágokkal és füzérekkel volt diszitve, a mennyire persze a szigorú tél azt megengedte. A Görgei szobáihoz vezető előteremben tánczoltak és mulattak tisztjeink. A tábornok a mai napon mindent megengedett. Eperjes volt hosszú idő óta az első város, melyben a hadtest pihenhetett és mulathatott. Majdnem hat hétig minden érintkezés megakadt, Görgei és a mieink, vagyis a fősereg közt, mely a Tisza vidékén volt összpontosítva. Minden oldalról fenyegette és szorongatta őt az ellenség az övénél sokkal nagyobb erővel. Barsmegyei, később szepesi tartózkodása alatt ismételten közel volt ahhoz, hogy körülzárják és megsemmisítik. Néhányszor ugy magyar, mint osztrák részről már elveszettnek hitték. Kiszabadulása lehetetlennek látszott. Csakis szerencsésen kieszelt visszavonulásaival tévesztette meg mindig elleneit és abban a pillanatban siklott ki kezeik közül, midőn már lefegyverzését bizonyosra vették. Paskiewitschnek későbbi nyilatkozatával Görgei felül: „Cet homme me trompe toujours", („Ez az ember engem mindig megcsal") már korábban volt alkalmuk az osztrák tábornokoknak megismerkedni. Azon emberektől tehát nem kellett az örömet megirigyelni, melynek Eperjesen átadták magukat. A város jó magyar érzelmű volt és az a kevés nemesség, mely Ausztriával tartott, jónak látta idejekorán ko-