Miskolc a millecentenárium évében 2. (Miskolc, 1997)

A művészetek világa - Kovács Sándor Iván: Kölcsey Ferenc lábnyoma elvész a miskolci porban

ban nem kíméli: az íróból csak úgy sistereg Erdőhegyi indulata. Kraudy először szerenádjával hallat magáról; Nelli „a folyvást zengő muzsikát gyönyörrel hallgatta, s leányi büszkeségének éppen nem esett rosszul e figyelem, melyet a városi polgárfiak egyik jelesebbje iránta mutatott." A céltudatos udvarló pedig „tudta, mit teszen": „oly bájos alakot, mint Nellié, s oly szilárd erszényt, mint a főbíróé, egyetlen hálóvetéssel elhalászni nem utolsó gondolat". A kárpáti kincstár-beli „ifjú Kraudy" gazdag, mint a pesti üzleti kapcsolatokkal is bíró valóságos Kraudyak: „Az ifjú Kraudy, ki néhány évet Pesten bizonyos rokonoknál töltött, hazaérkezék, s megholt atyjáról maradt szép örökségét általvevé. Ez örökségen kívül több várandósága is vala, s lehetett-e neki rossz néven venni, ha szemeit az általunk oly gyakran emlegetett lánykára veté, s mint gondolni lehet, nem alapos remény nélkül." A leánykérés jelenetében Kraudy már az udvarlás koreográfiájáról és a házasságról is úgy gondolkodik, mint valami gyorsan nyélbe ütendő üzletkötésről. „Kraudy gondola: a szép leány körül édelegni, együtt táncolgatni, éji hangászatokat adni s több efféle, magokra ugyan nem egészen kellemetlen dolgok, de nem is éppen oly fontosak, hogy kelleténél tovább folytassanak. A cél semmi nem egyéb, mint a szép gyermeket és a szép gyermek örökségét bírni, s erre szükséges a kérői s azt követő szertartásokon minél hamarább túl lenni, s a boldog jövendő álmait lehetséges gyorsasággal megtestesült valósággá általváltoztatni. Kraudynak jó tulajdonai közé tartozott a puszta gondolatnál nem maradni, hanem a gondolat után akaratot s akarat következésében tettet hozni elő. Azért késedelem nélkül feljárá rokonait, s őket a kérői tisztes hivatal elfogadására felszólítá." A kereskedőkről született emlékezetes XIX. századi magyar irodalmi ábrázolások között is figyelmet érdemel ez a kíméletlenül igaz portré. Kölcsey „templom egere"-szegény megyei hivatalnok és földbirtokos volt a miskolci görög kereskedőkhöz képest. Már csak ezért is jól megfigyelhette őket. Érdekelhette Kölcseyt a miskolci görögség mint „szociológust", mint az adózó nép és a csak vérével adózó nemesség „kutatóját". Taxner-Tóth Ernő úgy véli: a borsodi összeírások vizsgálatával „újabb adatokhoz" juthatott „az ország gazdasági és társadalmi gondjaira vonatkozóan". (Kölcsey és a magyar világ, 1992.) És a maga anyagi természetű gondjaira vonatkozóan is -, tehetem hozzá, mert jól ismertek Kölcsey gazdálkodási nehézségei és pénzzavarai. Miskolci megbízatására utaló első levelében is azon törődik, hogy kérnie kell Kende Zsigmond segítségét: „Az Administrator engem meghívott, hogy kísérném Miskolcra, [...] Ez a véletlenség engem arra kényszerít, hogy barátságodat