Miskolc a millecentenárium évében 2. (Miskolc, 1997)
Előadások a városi jogélet és jogi oktatás témaköréből - Balogh Judit: Adalékok a miskolci ügyvédség történetéhez
Balogh Judit ADALÉKOK A MISKOLCI ÜGYVÉDSÉG TÖRTÉNETÉHEZ „Az ügyvéd - egy a századforduló táján született meghatározás szerint — hazánkban jogtudományilag kiképzett s törvényesen képesített azon hites egyén, aki a reá bízott peres vagy peren kívüli ügyekben, felhatalmazás mellett s törvényesen meghatározott vagy meghatározható munkadíjért, hivatásszerüleg eljár, a vitás ügyeket megindítja, letárgyalja, befejezi, végrehajtja s megbízójának jogait, a bíráskodás minden fokán és mozzanataiban érvényesíti." 1 Az ügyvéd nem a polgári fejló'dés eredménye. Procuratorokról, advocatusokról a fennmaradt ügyvédvallások tanúsága szerint már a XIII-XIV. századtól beszélhetünk. A jogi képviselet első miskolci nyomaira Miskolc statútumaiból a XVI. század végén bukkanhatunk. 1595ben az ügyvédek díjazásáról, 1639-ben pedig a vallatlan prókátorság megbüntetéséről született miskolci statútum 2 . A vármegyei jogalkotás bizonyítéka az az 1615-ös borsodi statútum, amely a más megyében lakók ügyvédvallását tette lehetővé azáltal, hogy a megyei ispán, a szolgabírák, illetve a vármegyei jegyző (nótárius) előtt megbízhattak procuratort azzal, hogy „az elindítandó és végrehajtandó ügyekben úgy a tárgyalásban, mint a védekezésben cselekedjenek, tegyenek és véghezvigyenek" mindent a megbízó „valóságos és törvényes perbeli képviselőjeként", s „akivel kapcsolatban megígérték, hogy érvényesnek és jogosnak fognak tartani bármit", amit az adott „ügyletekben rajtuk keresztül ... viselnek és végrehajtanak". Az ilyen ügyvédvallásról a fent említett hites személyek „sub debito ipsorum juramento" tartoztak a vármegyének beszámolni 3 . A korai ügyvédvallásokban a képviselők általában az alábbi körben kaptak megbízást: „úgy perben, mint védekezésben adunk és engedünk neki (ti. a képviselőnek) teljes és szabad felhatalmazást a tárgyalásra és védekezésre, arra, hogy iratokat és bármiféle petíciót adjon vagy elfogadjon, a perbeli igazmondási eskü letételére és arra, hogy szükség esetén az ellenfélnek is tudomására hozzon bizonyos peranyagot, (egyezségi ajánlatot, stb.). Felhatalmazást adunk arra is, hogy ter1 Kun László: A magyar ügyvédség története Budapest, 1895. (a továbbiakban: Kun) 19. o. 2 Tóth Péter: Miskolci statútumok (1573-1755) Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levétári Füzetek 13. Miskolc, 1981. 11, 17. statútum, 3. 4. old. 3 Tóth Péter - Barsi János: Borsod vármegye statútumai (1578-1785) BorsodAbaúj-Zemplén Megyei Levéltári Füzetek 23. Miskolc, 1989. 50. statútum 14. old.
