Bruckner Győző: A Miskolci Jogakadémia múltja és kultúrmunkássága 1919-1949 (Miskolc, 1996)

A miskolci jogakadémia válságának végleges megoldása

datában volt annak a kulturális és nemzetvédelmi érdeknek, melyet a jogakadémia ma a határszéki városban képvisel. Elismerjük, hogy a m. kir. kormány elhatározott törekvése a jogakadémiák létszámának lecsökkentése, ismerjük ennek indító okait is, de ugyanakkor a fellebbezéssel ellentétben meg kell állapítanunk azt is, hogy az Eperjesről Miskolcra menekült evangélikus jogakadémiát a magyar királyi kormány minden körülmények között beszüntetni nem kívánta. E körülményt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy törvényhatósági bizottságunknak az evangélikus jogakadémia segélyezése tárgyában hozott határozatait minden egyes esetben honorálta, azok ellen elvi szempontból soha kifogást nem tett, s ha voltak is a részletkérdésekben észrevételei, e határozatok kellő helyesbítés után mindenkor felsőbb jóváhagyást nyertek. Az ország törvényhatóságainak a kultúra érdekében a mi városunkhoz hasonlóan megnyilatkozott áldozatkészsége sem új dolog. Az eperjesi jogakadémia annak idején magától Eperjes városától kapott igen lényeges anyagi előnyökat, sőt utalhatunk a legújabb időre a Szeged városa által támogatott, s ott elhelyezett egyetemre, vagy még megfelelő példát felhozva hivatkozunk a kecskeméti jogakadémiára, melyben öt tanszék teljes költségeinek fedezését vállalta el az ottani törvényhatósági bizottság. Mennyivel indokoltabb ily körülmények között a történeti múltú menekült eperjesi jogakadémia felkarolása, mely fejlett városi életünkben és annak környékén széles körben kultúrát terjeszt, melynek növendékei közül régi eperjesi kötelékeknél fogva ma 71 a megszállott Felvidékről való, akik ismereteiket az ősi intézetben fejlesztve ismét hazatérnek, s így a jogakadémia valóságos melegágyává vált az irredentizmusnak; de amely intézetnek tanári kara városi kulturális, szociális életünknek igen jelentős fáklyavívője is." Az emlékirat kiterjeszkedik továbbá annak bizonyítására, hogy tévedés foglaltatik Tarnay Gyula fellebbezésének azon részében is, amely a városi segély nagyságának ismeretlen voltát hangoztatja, „mert időközben szentesítést nyert az 1924. évi IV. tc, melynek érteimében úgy a tisztviselők fizetése, mint a város költségvetése aranyértékben állapítandó meg, s így elesik a nem ismert fedezeti lehetőségén, valamint a nem ismert megterheltetésen álló aggodalom, s mert a belügyminisztérium elvileg a jogakadémia városi támogatását egy ízben nem ellenezte, így feléledt az 174/kgy. 1924. sz. közgyűlési határozatnak azon része is, mely szerződés készítését hagyja meg azokra a jogokra, s kötelezettségekre nézve, melyek a jogakadémiát fenntartó evangélikus egyházkerület és a város közönsége között végleges jogi formában íefektetendők, illetve tisztázandók. Városunk közönsége teljes tudatában volt, s van annak a nagy anyagi áldozatnak, melyet a jogakadémia fenntartása érdekében meghozott, de viszont teljes mértékben értékelte azokat az előnyöket is, melyek a jogakadémia segélyezésével, s annak Miskolc városában való maradásával gazdasági, általános műveltségi, kulturális, s nemzetvédelmi téren mutatkoznak, s a két tétel egybevetéséből egyhangúlag hozott határozattal úgy döntött, hogy eminens vá-