Bruckner Győző: A Miskolci Jogakadémia múltja és kultúrmunkássága 1919-1949 (Miskolc, 1996)

Az eperjesi ősi evangélikus kollégium az első világháború küszöbén

AZ EPERJESI ŐSI EVANGÉLIKUS KOLLÉGIUM AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ KÜSZÖBÉN Az eperjesi ősi evangélikus kollégium kötelékéből szakadt ki 1919-ben a jogakadémia és Miskolcon telepedett le, mert a csehek a Felvidék megszállása után annak eperjesi működését lehetetlenné tették. Az eperjesi ősi evangélikus kollégium áldozatul esett az első világháborúnak. Ez a katasztrófa akkor érte a kollégiumot, mikor fejlődésének és virágzásának tetőfokához érkezett el. A XLX. század utolsó két évtizedén és a XX. század első évtizedében az eperjesi ősi evangélikus kollégiumnak minden egyes intézete, nevezetesen a teológiai akadémia, a jogakadémia, a főgimnázium és a tanítóképző gyakorló elemi népiskolájával együtt a magyar honi evangélikus egyetemes egyház leghatékonyabb kultúrintézményeihez tartoztak. A kollégium központi épületében helyezkedett el a két főiskola és tanítóképző gyakorló iskolájával, azonkívül ott volt az impozáns közös aula a nagy- és Szirmayféle könyvtárral és a gazdasági-pénztári helyiségek. A főgimnázium már kivonult a központi épületből, mert 1911-ben felépült a 62000 koronáért vásárolt telken 450.217 K. költséggel hatalmas palotája. A kétemeletes teológiai otthon nemcsak teológusoknak, hanem joghallgatóknak is jó és olcsó szállást biztosított. A kollégium összes ifjúságának rendelkezésére állott az 1904-ben épült tágas egyemeletes konviktusi épület, melynek építési költsége 65.691 korona volt és a testnevelésnek szolgáló új tornacsarnok, a régivel együtt. Azonfelül a kollégium ingatlan vagyontárgyaihoz tartozott még a közel 4 kataszteri holdnyi botanikus kert a rajta lévő kis épülettel, melyet a tanítóképző ideiglenesen internátusnak használt. Tetemes államsegély lehetővé tette volna a főgimnázium és a tanítóképző internátusainak felépítését, ha Trianon nem következett volna be. A kollégium, melynek intézetei tekintélyes ingatlankomplexumokkal rendelkeztek, Eperjes szabad királyi városának leghatalmasabb kultúrintézménye volt. A kollégium a kulturális életforma felépítése terén döntő befolyást gyakorolt nemcsak Eperjes városának társadalmára, hanem a Felvidék magyarságára, sőt az egész ország evangélikus közvéleményére is. A kollégiumban már a XVII. században a Felvidék patriotizmusának védőbástyáját látták

1 és mikor a felsőmagyarországi evangélikus rendek kifejlesztették 1665-ben annak főiskolai jellegét, egyúttal annak hármas 1 Dr. Bruckner Győző: A reformáció és ellenreformáció története a Szepességen. Bp. 1922. I. K. 260. és következő lapjain, ahol „Az eperjesi ev. kollégium szerepe a vallási reakció ellensúlyozása körül a Szepességen" című külön fejezetet szentel e kérdésnek.