Bruckner Győző: A Miskolci Jogakadémia múltja és kultúrmunkássága 1919-1949 (Miskolc, 1996)

Az elsőéves joghallgatói létszám felemelése érdekében és a jog- és államtudományi képesítő államvizsgák további megtarthatásáért folyó küzdelem

Az eperjesi evangélikus kollégium diákszövetségének állásfoglalása Ez eperjesi evangélikus kollégium diákszövetség megalakításának gondolatát Horvay Sándor MÁV-fóellenőr vetette fel először 1926-ban.

50 Horvay Sándor, mint az eperjesi evangélikus kollégium lelkes tanítványa, azért is tartja szükségesnek cikkében az eperjesi kollégium egykori diákjainak egy szövetségbe való tömörülését, hogy a magyar földre átmentett két tanintézetet, a jelenleg Miskolcon működő jogakadémiát és tanítóképzőt tőlük telhető módon, erkölcsi súlyukkal virágzáshoz segítsék, anyagi segítségükkel pedig otthonhoz juttassák. Az eszmét lelkesen felkarolta a jogakadémia dékánja,

51 aki a diákszövetségben a jogakadémia létéért folytatott küzdelmében annak tagjaiban tekintélyes és társadalmi, politikai súllyal bíró harctársakat remélt toborozni. A dékán helyeselte, hogy a kezdeményezés a kollégium egy volt tanítványától indult ki, akit az alma materhez „a szeretet, hála és kegyelet" kötelékei fűznek, azonban az ige csak akkor ölthet testet, ha ezt az életrevaló eszmét a fővárosi napilapok is szellőztetik, mert az evangélikus lapok olvasótábora nem olyan kiterjedt, hogy tömörülésre hívó szót szélesebb körökben is szétvihetné. „Néhány lelkes férfi törekvése, munkája nem elég, itt szükség van a volt tanítványok mindegyikének munkás szeretetére, lelkesedésére, összefogására. Szükség van arra elsősorban, hogy az eperjesi volt diákok egymást megismerjék, erejük és jelentőségük tudatára ébredjenek. Meg kell szervezni egy nagy találkozót, melyen egybegyűljön mindenki, aki az ősi kollégium hívó szavát meghallja. Minél többen jönnek, annál szebb, felemelőbb lesz a találkozás, annál áldásosabb a közös munka és annál biztosabb a siker."

52 Az eperjesi evangélikus kollégiumi diákszövetség megalakulása ügyében közzétett felhívásom oly széles körökben talált visszhangra, hogy az összes fővárosi lapok foglalkoztak vele, sőt Mágócsy-Dietz Sándor egyetemi tanár elnöklete alatt megalakult az előkészítő bizottság, amely 1926. szeptember 25. és 26-ra összehívta Budapestre az eperjesi ősi kollégium összes tanintézeteiben végzett öregdiákok találkozóját. A nagy találkozó alkalmával a jogakadémia jog- és államtudományi közlönye a Miskolci Jogászélet ünnepi számában szózatot intéz az eperjesi kollégium diákszövetség tagjaihoz.

53 A szózat kifejti az eperjesi ősi kollégium kulturális jelentőségét és „a magyar géniusznak igazi megtestesítőjét látja benne, amely olyan nagyságoknak kitermelésével, nevelésével dicsekedhetik, mint a Thököly Imre, Kossuth Lajos." A kollégium a cseh megszállás következtében részben idegen kézre jutott, részben menekülni volt kénytelen. „De vajon - kérdi a szózat írója - ennek a főiskolának az az egységes szelleme, mely izzó magyarságával áthatotta a Felvidéket, Az Evangélikusok: Lapja 1926. évf. 16. számában. Lásd „Az eperjesi evangélikus kollégium diákszövetsége" c. kis hozzászólásomat a Miskolci Jogászélet 1926. évf. 5. sz. 79.1. Uo. i.h. Miskolci Jogászélet 1926. 9. sz. jelent meg a cikkem.