Bruckner Győző: A Miskolci Jogakadémia múltja és kultúrmunkássága 1919-1949 (Miskolc, 1996)

Az elsőéves joghallgatói létszám felemelése érdekében és a jog- és államtudományi képesítő államvizsgák további megtarthatásáért folyó küzdelem

lai jelleget kapott, de az egyházkerületbe nem olvadt be, mert az ősi pártfogóság tulajdonosi jogait továbbra is fenntartotta.

37 A kollégium és így a jogakadémia sorsdöntő kérdéseiben ezentúl is az ősi pártfogóság rendelkezik és a felügyeleti jognak gyakorlását az egyházkerülettel egyetértésben olyképpen gyakorolja, hogy felállítanak egy kollégiumi nagybizottságot (igazgatóválasztmányt), amelyben az ősi pártfogóság és az egyházkerület is 12-12 tagot delegál és annak elnöki tisztét társelnökségben a hatévenként választandó kollégiumi felügyelő és az egyházkerület püspöke látja el.

38 A kollégiumi igazgatóválasztmány (nagybizottság) a területváltozás folytán jogkörét többé nem gyakorolhatta és azért azt a kollégiumi felügyelőre és kerületi püspökre ruházta át. A kollégiumi felügyelő (Bánó Árpád) nem kívánt élni jogkörével és azért az ideiglenesen teljesen és kizárólag a kerületi püspökre szállt át, míg nem 1920-ban a tiszai evangélikus egyházkerület október hó 27-én tartott kerületi közgyűlése úgy intézkedett, hogy a kollégiumi fenntartóhatóság ideiglenes jogkörének gyakorlására mindaddig, amíg az alkotmányszerű szervek és jogkör gyakorlásában akadályozva vannak, az egyházkerületi felügyelő és a püspök együttcsen legyen hivatott.

39 Kitűnik tehát, hogy az ősi pártfogóság tulajdonosi jogköre a tiszai evangélikus egyházkerülettel való jogviszony révén nem szenvedett csorbát és így a jogakadémia létkérdésében az ősi pártfogóság döntően illetékes határozni. A bizottság, amely 1928. június hó 25-én megállapította, hogy az ősi pártfogóságnak a jogakadémiával szemben fennálló jogköre csorbát nem szenvedett és azért szükségesnek tartotta, hogy az 1910. évi pártfogósági közgyűlés által megállapított pártfogósági tagok névjegyzékének figyelembevételével, megállapítsa azon pártfogósági tagok névjegyzékét, akik csonka-Magyarországon gyakorolhatják pártfogói jogukat. E névsor összeállítására bizottság dr. Bruckner Győző dékán elnöklete alatt egy szűkebb bizottságot küldött ki. E szűkebb bizottmány 1928. június hó 30-án Budapesten ülésezett és az 1912. évi pártfogósági névsor alapján

40 a pártfogóságban való részvétel jogcímei szerint a pártfogósági ülésre meghívandók következő hat csoportját állította össze: I. csoport: Azon eperjesi és vidéki protestáns személyek, családok és jogi személyek, akik a kollégium alapítóinak utódjai, illetve annak fenntartásához hozzájárultak, illetve hozzájárulnak. hozzá a szerződéshez (Lásd jkv. 13., illetve 11. jkv. pontjait.) Az „Elvek" egész terjedelemben megjelentek: „Anyaggyűjtemény a Collegium Szervezetének reviziójához". Eperjes 1910., amelyben az „Elvek" a 22-24.1. Lásd az Elvek 5. és 8. pontját és Zsedényi fejtegetéseit is tanulmányának 14.1. Elvek 5. pontja és Zsedényi im. uo. Eperjesi koll. ősi pártfogóság és koll. igazgató választmány 1919. évi febr. hó 14. ülés 12. sz. határozat. Egyházker. közgy. 1920. okt. 21. jkv. pont és Zsedényi i. m. 15-16. I. dr. Flórián Károly közölte a kollégium 1911/12. évi értesítőjébem a pártfogók egyes jogcímeit és az igazolt pártfogók hiteles névsorát.