Miskolc története 5/1. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)

A VÁROS GAZDASÁGI ÉLETE

tállyal jóváhagyta. A diósgyőri vas- és acélgyártás 1944-1949 között így elválaszthatatlanul beleszólt Miskolc fejlődésébe, része lett Miskolc történetének. Másrészt a Zsolcai kapui ipartelep jórészt összevonások eredményeként átalakult, a három gépgyárból létrehozott Borsodvidéki Gépgyár viszont beolvadt a DIMÁVAG Gépgyárba, így ezek jogelőd intézményeinek tekinthetők. *** Korszakunk elején, pontosabban a trianoni diktátum aláírása után alapvetően megváltozott a vaskohóipar térségünkben. A vasércbányák közül csak a Gömör-Szepesi érchegység rudabányai egysége maradt az országhatáron belül. A nagy nyersvasgyártó telepek esetében hasonló volt a helyzet, csak az ózdi kohótelep maradt. Az ország két legnagyobb acélműve, az ózdi és a diósgyőri egymáshoz ugyan közel volt, de a csepeli és a pestlőrinci két kisebb acélművel össze kellett hangolni a termelés egyes fázisait. Diósgyőr helyzetét súlyosbította, hogy a román megszállás idején (1919. augusztus 4. és 1919. november 16-a között) a korabeli felmérés szerint 690 vagon árukészletet, terméket és 470 megmunkálógépet szállítottak el hadisarc címén az üzemből. A gyár 19191920-ban kevesebb, mint egytizedét tudta előállítani annak a hengerelt anyagnak, amelyet 1913-ban termelt. (Akkor 113 ezer tonna, most 10 ezer tonna mennyiségű volt a termelés.) 1922-ben új kormányprogram kezdődött, amely a megmaradt vasgyárak feladatává tette a hazai ipar teljes kiszolgálását, s előtte természetesen az erre való műszaki felkészülést. Ennek (is) eredménye volt, hogy 1929-ben üzembe helyezték azt a DEMAG gyártású, Heroultrendszerű, 10 tonnás ívkemencét, amely akkor csúcstechnológiát jelentett. (Később ennek a helyén épült fel az Elektroacélmű.) 1930ban egy 2 tonnás ívkemencével, 1931-ben egy 300 kg befogadóképességű nagyfrekvenciás indukciós kemencével bővült az acélmű, amely minden minőségi és ötvözött acél gyártására alkalmas volt.

321 321 KISS L. - JUNG J. - SÉLEII. - SZIKLAVÁRI J. 2004. 79-80. p.