Miskolc története I. A kezdetektől 1526-ig (Miskolc, 1996)

TERMELÉS ÉS KERESKEDELEM A KÖZÉPKORI MISKOLCON - GYULAI ÉVA

ciók cseréje, közvetítése is. Zbugyai István is megfelelt ennek a kötelezettségnek, de közben az üzletről sem feledkezett meg. 1480ban Banczai Gergely diósgyőri várnagy és (borsodi ispán) veszi védelmébe a bártfai kereskedőket, meghagyva az uradalom területén lévő szikszai, mohi, lúci és szamosszegi vámszedőknek, hogy hasonlóan a kassaiakhoz, a bártfaiaktól se szedjenek vámot. Közli ugyanakkor azt a vámosokkal, hogy „a bártfaiak azt állítják, az uralkodótól nyerték ama szabadalmukat, hogy bárhol fehér lengyel vásznat találnak, az illetékes vármegye főispánjának segítségével és támogatásával elkobozhatják, és az elkobzott áruból maga az ispán vagy az officiálisok is részesedhetnek."

292 Miskolc késő középkori ipari és kereskedelmi élete az Alföld széli mezővárosok jellemző iparos mesterségeit mutatja, az iparosok és kereskedők átlagos arányával. A város kereskedelmi centrummá inkább két hetipiacával és a diósgyőri vár körül kialakult piackörzettel lett, mintsem országos vásáraival, amelyekre középkori forrás nem mutat, bár meglétét nem zárhatjuk ki. Annál fontosabb azonban Miskolc közelsége és köztes szerepe azon a kereskedelmi útvonalon, amely a kor meghatározó kereskedelmi intézményeit: Szikszó, Szentpéter majd Mohi vámhelyeit, piacait, vásárait kötötte össze. A kereskedelemben betöltött szerepét erősítette a középkor végétől folyamatosan emelkedő árú bor helyi termelése is, amely hozzájárult, hogy a város az újkorban is megőrizze a középkorban kivívott rangos helyét a Bükk hegység és a Sajó vidéke gazdaságában (30. ábra). 292 Ceterum decunt se a ntaiestate regia habere libertates, ut ubicunque albam telam polonicalem reperrerint extunc cum adiutorio et auxilio comitis ipsius comitatus recipére valeant, unde etiam et ipse comes sew officiates portionem habeant. IVÁNYI B. 1910. 2119. passim.