Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 1. Második, átdolgozott kiadás (Miskolc, 2006)
Nagy múltú középületeink
A Miskolci Nemzeti Színház (Déryné u. 1. sz.) 1823. augusztus 24-én a Nagyboldogasszony (mai Déryné) utcában Miskolc közönsége a magyar művelődéstörténet egyik jeles, azóta is gyakran idézett eseményén vehetett részt: állandó színházat avathatott a magyar színi társulatoknak. (Az írás eredeti, 1994-es címe „A 170 éves színház" volt.) A jelenlegi, s megléte óta legnagyobb felújítását, átalakítását élő, (lassan érzékelhető „tömbbé" alakuló) épületegyüttes magva pedig 1857- től ad helyet a miskolci színészetnek. Remélhetően a rekonstrukció befejezése után nemcsak a színészet, hanem a mindenkori „hajlék" építészettörténetét is bemutató tárlat fogadja majd a színházlátogatókat. A színházépítés gondolata Borsod vármegye közgyűlésén 1815-ben emelkedett határozattá. Ekkor döntöttek úgy, hogy a város a Pestet elhagyni kényszerülő Magyar Színjátszó „Theatralis" Társaságnak állandó otthont emel. Mindezt pedig azért, hogy a magyar nemzetet „a más Európai pallérozott Nemzetségek sorába" igyekezzen emelni. A színészetnek nagy pártfogója, támogatója volt a legnagyobb magyar, gróf Széchenyi István is. A történelem sajátos játéka, hogy 160 éve, 1827-ben ő alapította a Miskolci Nemzeti Kaszinót, majd annak tiszteletbeli elnöke volt. A kaszinó Miskolcon a „negyvennyolc előtti évek kultúréletének központja" lett, s falai között olvasták Kossuth Lajos országgyűlési naplóját is. Közös munkálkodásuk eredményeként - a szinte fölsorolhatatlan értékek között - emelték azt az obeliszket, amely a legnagyobb magyar színésznő, Déryné Széppataki Róza sírja fölött napjainkban is látható. A kaszinót alapító Széchenyi István írta 1827- ben, hogy „ámbár nagyon szomorú az, hogy olly nagy Hazánkba csak Miskolcon áll egy olly intézet, a melly a nagy célnak megfelelend . . . mégis örült a szívem, hogy valahol már a kezdet meg- vagyon." Ez volt tehát Miskolc, ahol Éder György igazgatása alatt a társulat Kisfaludy Károly: A tatárok Magyarországon c. darabjával nyitotta meg az első állandó kőszínházat. Az épület végleges színpada és berendezése szintén Széchenyi István támogatásával készült, s így 1828-ban is lehetett újabb avatás. Ekkor "A sevillai borbély"-t mutatták be. Az előadás kellékeit, díszleteit az a Wesselényi Miklós kölcsönözte, akinek pártfogása alatt először 1800-ban játszott a városban az Erdélyi Színjátszó Társaság. (Ez pedig az egykori Korona szálló udvarán felállított nyári színkörben volt, amit joggal nevezhetünk a miskolci színészkedés bölcsőjének.) A színészet hőskorának számos kiemelkedő, maradandót alkotó egyénisége ismeretes. Miskolcon született 1817-ben Benke József színész és író leánya, aki Laborfalvi Róza, később Jókai Mómé néven lett a Nemzeti Színház kiválósága. Benke József földszintes háza, amelyben iskola és tanítólakás volt, a mai Hősök terén állt. Itt született Benke Judit, aki nevét később Laborfalvira változtatta. Először 1843-ban az első színház leégése előtt lépett színpadra. Utolsó miskolci vendégszereplésére, búcsúfellépésére, pedig 1883- ban került sor. Ekkor elkísérte őt férje, Jókai Mór 51
