Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 1. Második, átdolgozott kiadás (Miskolc, 2006)

Terek, szobrok, emberek

naplójában: „Eperjesen ez időben a' magyar nyelv ugyancsak kezdett divatba jönni, mi ugyan minden tudományt latinul tanultunk, de az alsó oskolákban nem egészen így vala a' dolog, ezen felül a' felső tanulók közt magyar társaság állott fenn..."

Hunfalvy Pál életútjának egyik méltatója (Pa- ládi-Kovács Attila) írja, hogy 1838-ban a Podma- niczky-fiúk befejezték tanulmányaikat a miskolci líceumban és nevelőjükkel együtt Pestre kerültek, Hunfalvy János pedig Eperjesen tanult tovább, ahol tagja lett a magyar irodalmi diáktársaságnak." Ugyancsak ő jegyzi később, hogy Hunfalvy Pál „a Podmaninczky családnál töltött 9 év, az újabb miskolci, majd pesti évek alatt pedig ténylegesen is, testestől lelkestől magyarrá vált." A leírás azt sejteti, hogy Hunfalvy Pál még a szabadságharc kitörése előtt járt, vagy tartózkodott Miskolcon. Erre egyértelmű naplójegyzetek, feljegyzések, vagy levéltári adatok nem utalnak. Hasonlóképpen vagyunk az 1849. évi történésekkel, amikor Debrecenből Késmárkra megy. Naplója szerint 1849. „júl. 3-án elindultunk Debrecenből. Tokajnak mentünk Kassára, hol a három keresztény felekezet együtt tart egyházi menetet az oroszok ellen. Eperjesen [...] Dembinszky ellen sok panasz volt ... Lőcsén már hírét hallottam orosz beütéseknek Árvába. Szepesi igen különös állapotban találtam. [...] Nagy volt az ijedség, mikor Menyhárdon voltam, honnan Iglóra mentünk, Iglóról pedig Poprádra, Tátrakiesdre, hová ismét hozták a rémet, úgyhogy én visszatértem Pestre, hova jún. 20kára értem." Ebből éppúgy nem érzékelhető a Miskolcon való esetleges átutazás, mint egy következő útjából. 1850 áprilisa és júniusa között elhagyja Pestet, az amnesztiarendelet Késmárkon éri de útjának állomásairól naplójában nem ír.

Mindezek ismeretében nagy valószínűséggel csak azt fogalmazhatjuk meg, hogy a Hunfalvy testvérek Miskolcon tanulták meg a magyar nyelvet, s életüknek egy rövid időszaka kapcsolódik a városhoz. Utóéletük jobban nyomonkö- vethető, s ebben minden bizonnyal meghatározó szerepet kapott e régió 20. századi története s Miskolc szerepe, hiszen mindig is szeretett volna ez a város Felsőmagyarország fővárosa lenni. Ebből az önálló törvényhatósági jog megszerzése után a Nagy-Miskolc megteremtéséért vállalt küzdelem vezetett eredményre. A 20. század közepére közigazgatásilag kialakult Nagy-Miskolc, amely egyre többet merít a reformkor helyi hagyományaiból, s e korszak képviselőinek gondolataiból, szellemi értékeiből. Késmárk és Eperjes nem őrizheti, Miskolcnak viszont kötelessége ápolni és a következő generációiknak átörökíteni Hunfalvy Pál és Hunfalvy János emlékét.

18^+9 — 195e).

E HÁZ UDVARI ÉPÜLETÉBEN LAKOTT IS62 -1865-ic

PAVEL ORSZAGH HV1EZDOSLAV SZLOVÁK IRC) ÉS KÖLTŐ. A MAGYAR NÉP BAR AT JA. SZÜLETÉSÉNEK UO . ÉVFORDULÓJÁN A NAGY KÖLTŐ EMLÉKERE

MISKOLC VAROS KÖZÖNSÉGE.

VO DVORE TEJTO BUDOVY BYVAL OD ROKU 1862-1865 PAVEL ORSZAGH HV1EZDOSLÄV SLOVENSKY SP150VATEU A RÀSN1K, PR1ATEL MADARSKEHO L UDU . NAPAMIATKU 110 VŸROCIA NAR0DEN1A VEEKÉHO BA5N1KA OBECENSTVO MESTA MISKOLC.

Hviezdoszláv Ország Pál emléktáblája (Széchenyi u. 16. sz.)

225