Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 1. Második, átdolgozott kiadás (Miskolc, 2006)

Terek, szobrok, emberek

Deák Ferenc (1803-1876) szobra és emléke Miskolcon

„Félre minden irigységgel, adjuk neki az elsőséget!" Széchenyi István írta ezt az 1839/1840. évi országgyűlés után, így ismerve el Deák Ferenc államférfiúi bölcsességét. Az „igazi nemes liberalizmus és a bölcs józanság" képviselőjét az 1867-es kiegyezés után a „haza bölcse"-ként tisztelték, s neve így maradt fenn a magyarság generációinak tudatában. 1993-ban országos rendezvényen emlékeztek születésének 190. évfordulójára (Söjtör, Zala m. 1803. október 17.).

Deák Ferencnek több, érdekes kötődése volt Miskolchoz is. 1845. május 1-jén járt először (és utoljára) városunkban. Utitársa Vörösmarty Mihály volt, fogadójuk pedig Szemere Bertalan. Kapcsolatuk a hasonló eszmék társulása is volt, s úgy tartották, „az alsóházban Deák után Szemere a kiválólag alkotó eleme a régi ellenzéknek". A korábbi, 1843/1844. évi országgyűlésen megyénket Palóczy László és Szemere Bertalan képviselte. A költő és a politikusok innen indultak Erdélybe Wesselényi Miklós látogatására.

Deák miskolci nagy elismerése a kiegyezésnek szólt. A krónikás szerint „1867. február elején híre jővén az alkotmányos minisztérium kinevez- tetésének, kivilágítás rögtönöztetett, s nyomdából alkalmi versek szórattak, a nemzeti casinóból Deák Ferencznek távirat küldetett..." A méltató, s üdvözlő nem is lehetett más, mint Lévay József. Néhány hónap múlva leleplezték egész alakos festményét a vármegyeháza dísztermében, s halála után (1876. január 28. Budapest) ez szolgált kegyeleti és koszorúzási helyül mindaddig, amíg ma is látható köztéri szobra el nem készült.

A Deák-szobor és környezete, 1926

Deák Ferenc emlékét halála után néhány évvel utcanévadással igyekezett a város megörökíteni. Az egykori Nagyboldogasszony, mai Déry165