Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 10. (Miskolc, 2003)

A tudomány művelői és a közélet kiemelkedő személyiségei Miskolcon, 1.

BÓDOGH ALBERT (Nemesbikk, 1829. - Miskolc, 1886.) A megyei tisztviselő családban született gyermek Miskolcon járt iskolába, majd tanulmányait Kassán és Debrecenben folytatta. Jogi tanulmányainak véget vetett a szabadságharc kitörése. Honvédként részt vett számos csatában, így Budavár ostrománál is. A világosi fegyverletétel után visszaszökött és menedéket talált szülőfalujában. Mivel a megtorlást elkerülte, Pestre költözött orvoslást tanulni, de két évet a bécsi egyetemen is tanult. 1855-ben kapta meg orvostudori oklevelét, s ezzel került Borosjenőre, az akkor megnyitott új kórházba. 1858-1861 között Nagyszalontán volt városi orvos, innen jött Miskolcra, s a közgyűlésen Borsod vármegye hivatalos főorvosává fogadták. Hivatalából az abszolutizmus miatt lemondott, s a kiegyezésig magánpraxist vállalt. 1867-től ismét Borsod megye egyik főorvosa lett, de néhány év múlva jobbnak vélte katonai egyenruhát ölteni. Közel egy évtizeden át volt katonaorvos, leszerelése előtt már ezredesi rangban. Miskolcon lakott, de nem indokolható váratlansággal politizálni kezdett, s 1879-ben a függetlenségi párt színeiben Hajdúböszörmény országgyűlési képviselője lett. Ekkor Budapestre is költözött. 1867-1879 között élénk közéleti tevékenységet fejtett ki Miskolcon. Szendrei János az orvostudomány képviselői közé sorolva megjegyzi, hogy jeles hírlapíró és szerkesztő. 1875-ben valóban ő alapította a heti két alkalommal megjelenő „Miskolc" című, függetlenségi eszméket hirdető lapot. 1842-től ez volt Miskolcon a hatodik lapalapítási kísérlet. A lap 1883-ban szűnt meg, s ennek oka az alapító-szerkesztő távolléte volt. Bódog Albert Miskolcon ismert volt, mint a Polgáregylet elnöke (1873), úgy is mint a dalárda megalapítója (1874), s annak 1882-ig elnöke. Pestre költözése előtt ő volt a miskolci árvaház orvosa is. Nem tudjuk, hogy Budapesten halt-e meg, csupán annyit, hogy Miskolcon temették el. Szakorvosi munkájáról feljegyezték, hogy 1869ben Fiumében Darwin elméletéről tartott előadást, Győrben a higany készítmények emberi szervezetre gyakorolt hatásáról, s 1876-ban Máramarosszigeten az orvostudomány és a közművelődés kölcsönhatásáról, 1882-ben Debrecenben pedig az átöröklésről és az öröklékenységről. (Ezek nyomtatásban nem jelentek meg.) Fő munkái: Önálló kötetéről nem tudunk, a kortársak feljegyzései szerint értekezései a Gyógyászat és az Orvosi Hetilap-ban jelentek meg. A Miskolc című hetilap mellett szerkesztője volt a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Napi Közlönyé-nek az 1870-es években. Irodalom: Thurzó Nagy László: Miskolci lexikon. Budapest, 1865. IV. k. 174-175,181-182,186. pp., V. k. 202, 215. pp., VII. k. 109., IX. k. 30, 34, 75. pp.; Szendrei János: Miskolcz város története és egyetemes helyirata. Miskolc, 1911. V. k. 248, 254-255, 270-271, 411-413, 416, 598, 608, 639. pp. * A közfürdő ügyére vonatkozólag megemlítjük, hogy Wein János a budapesti vízmüvek igazgatója mér foganatosította szemléjét MiskoI

: ezon arra nézve, hogy a közfürdő legczélszerü bben hol állíttatnék fel. Véleményét Írásban fogja benyújtani, dc mondják, hogy szóval nyilatkozott már is, melynek tartalma szerint a Szinva partja sehol sem alkalmas a közfürdő építésre, de különösen nem alkalmas a Bódogh-féle telek. No már ezt nem értjük, hogy miért lenne különösen alkalmatlan a Bódogh-féle telek ? Szabadság, 1895