Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 7. (Miskolc, 2000)

LILLAFÜRED

tartás után kormányzati szinten „elhatározták ugyanis, hogy a Bükk szívében megépített gyönyörű Palota-szállót a földművelésügyi minisztérium október elsején bezáratja és a ragyogó termek valószínűleg csak Karácsonyra, illetőleg a nagy téli sportszezonra nyílnak meg ismét." A szálló ugyanis deficittel működött, s költségvetésének hiánya folyamatosan növekedett. Létfontosságúvá váltak tehát a több napos konferenciák és a nagy létszámú rendezvények. Nyilvánvaló nem ez volt oka az 1933. június 10-18-a között megrendezett „íróhétnek", de az igaz, hogy a Palota-szálló történetének irodalomtörténeti jelentőségű rendezvénye volt, amelyre a költészet napján, április 11-én koszorúzással emlékezik meg a „József Attila-emlékjel"-nél a város, valamint irodalmi, művészeti egyesületei, csoportjai, intézményei. A Magyar Jövő 1933. május 22-ei számában olvashatjuk, hogy „A múlt évben megrendezett "NÉZEM A HEGYEK SÖRÉNYÉT- • HOMLOKOD FÉNYÉT VILLANTJA MINDEN LEVÉL AZ UTON SENKI, SENKI, LATOM, HOGY MEGLEBBENTI szomrk) A SZÉL. ÉS A TÖRÉKENY LOMBOK Aim LÁTOM ELÖREBJCCENNI MÍAD, mGUEZZEUM LÁGY EhWIDEJ ÉS - AHM ELFUT A SZÍNVA - PATAK -, ÍM ÚJRA LÁTOM,HOGY FAKAD 1 A KEREK FEHÉR KÖVEKEH, FOOAIDOU A TÜNDÉR NEVETÉS." Keres Emil színművész a megemlékezésen, 1982.