Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 3. (Miskolc, 1996)
Miskolc város díszpolgárai (1886-1996)
befolyással és hatással járulni a város érdekeinek előmozdításához. De ha elgondolom, hogy messze terjedt egész életemet, néhány rövid év leszámításával Miskolcz város kebelében töltöttem el, s összes tevékenységem és élményeim emlékei a városhoz fűznek engemet: úgy tűnik föl előttem ama megtiszteltetés, mintha önkénytelen gyöngéd megemlékezés akarna lenni ezen körülményre, s egyszersmind kedves útra való nekem a hosszú pálya vége felé. Bármint legyen, a kitüntetés csak újabb ok arra, hogy fokozza bennem azt a szeretetet és ragaszkodást, melyet Miskolcz városa iránt mindig éreztem s minél buzgóbbá tegye szívemben azt az óhajtást, hogy a várost az előtte nem rég felnyílt tágasabb és szabadabb téren boldogító virágzásra emelje polgárainak egyetértő hazafias munkássága . . ." Lévayt nemcsak Miskolc, hanem a korabeli magyar írótársadalom is elismerte, nagy becsben tartotta. 1863-ban az akadémia levelező, 1883ban pedig rendes tagjává választotta. 1862-től tagja volt a Kisfaludy Társaságnak. 1911-ben 86. születésnapján tisztelegve megjelent és köszöntötte lakásán a társaság küldöttsége, s ez egybeesett a Kisfaludy Társaság félévszázados tagságával. November 11-én az Ellenzék című lap első három oldalát szentelte Lévay köszöntésének. Ünnepelt a város, ünnepelt a magyar irodalom, s a sajtó is, amelyben a következő méltató sorok jelentek meg: „És most Lévay Józsefet otthonában, idehaza kereste fel az országos ünneplés. Eljött ünnepelni a Kisfaludy Társaság, mely nemcsak legrégibb tagját, de a magyar írók nesztorát is ünnepli benne. Felkereste a legnagyobb helyről jövő elismerés is, mely a Szent István-rend kiskeresztjével tüntette ki. Azzal a kitüntetéssel, mely eddig csak a magyar írók legnagyobbjainak, Jókainak, Arany Jánosnak, Mikszáth Kálmánnak és Gyulai Pálnak jutott osztályrészül. Ünnepli Miskolcz városa, mely díszpolgárának választotta és ünnepli a nagyközönség, az igazi népszerűség, a mindenki, egy-egy babérlevéllel, mely ma lábaihoz hull." Ezen a napon fellobogózták a várost a pályaudvartól a Korona szállodáig. A Kisfaludy Társaság tagjait a város vezetői fogadták, majd Lévay lakására mentek. Innen az ifjúság díszsorfala között kísérték a Koronára, ahol az üdvözlések, köszöntések elhangzottak. A program díszebéddel zárult, majd este külön színi előadás és színházi „hódolat" volt Lévay Józseftiszteletére. 1913-ban a Népkert és az Erzsébet Kórház között alakuló új lakótelepen, az ún. Agrártelepen utcát neveztek el Lévayról (hasonló a város történetében csak Jókai Mórral fordult elő.) A válasz a költő stílusa miatt is figyelemre méltó: „Hálás szívvel vettem a Tekintetes közgyűlés 141/kgy. 1913. szám alatt kelt azon elhatározását, mely szerint elrendelte, hogy az Agrártelepen kiépített új főutcza az én nevemről neveztessék Lévay József utczának. Ez a gyöngéd megemlékezés ismét bizonysága annak az előttem feledhetlen és nagybecsű számos megtiszteltetésnek, rokonszenvnek és szeretetnek, melylyel engem e nemes város közönsége oly gyakran kitüntetettt. Vajha áldást hozna az én nevem nemcsak egy utcára, hanem szóbeli hő óhajtásom szerint az egész város közönségére..." S bár a háború zajlott, az élet egyre nehezebb lett Miskolcon, a város mégegyszer megemlékezett, köszöntötte költő díszpolgárát. 1915-ben az Akadémia nagydíját ítélték a 90 éves költőnek. A jegyzőkönyvben rögzített határozat szerint „Törvényhatósági bizottságunk az újabb kitüntetés alkalmából az igaz megbecsülés s az őszinte rokonszenv érzelmeivel fordul Lévay József úrnak
