Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 3. (Miskolc, 1996)

Miskolc város díszpolgárai (1886-1996)

irataiban jegyezte fel, hogy a Bajza utcai Fesztyszalon, a platánfás Jókai-kúria gyakorta fogadott híres vendégeket. Megfordult itt József főherceg, Szilágyi Dezső, Csáki Albin, Tisza Kálmán, Szemere Attila, Pósa Lajos, Beöthy Zsolt, Mikszáth Kálmán, Gárdonyi Géza, Munkácsy Mihály, Gyulai Pál, Just Zsigmond és még nagyon sokan mások. A fogadószoba egyben műterem is volt. Jókai, Lendvay Márton, Laborfalvy Róza, Rudolf trónörökös, Káldy Gyula, Just Gyula, Feszty műkincsei és Feszty Masa festményei sorakoztak egymás mellett. (A Herman Ottó Múzeumban őrzött egyik kéziratlapon, a Jókai hagyaték egykor 78-as számmal jelölt lapján ma is olvasható: Ilonkának szeretettel, Feszty Mosa.) Amikor 1904. május 5-én Jókai Mór meghall, a következő napokban gyászkeretben jelentek meg a miskolci újságok. Miskolc külön is gyászolt. „Hogy temetésén városunk küldöttségileg megjelenhessen, s egyéb intézkedések végett is Szentpáli István dr. polgármester szombaton délelőtt 10 órakor rendkívüli tanácsülést hívott össze. A tanácsülésen határozatba ment, hogy Miskolcz város küldöttségileg vesz részt a temetésen. Továbbá, hogy a ravatalra koszorút helyez, és végül, hogy jegyzőkönyvi részvét nyilvánítását megküldi Jókai özvegyének. A küldöttséget Szentpáli polgármester vezette. Tagjai voltak: Kun József dr főjegyző és két városi képviselő. Budapesten csatlakozott hozzájuk Balogh Bertalan és Huberth János, akik a Borsod-Miskolci Közművelődési és Múzeum Egylet koszorúját vitték. Miskolc városán kívül Tarnai Gyula dr. alispán is intézkedett, hogy Borsod vármegye törvényhatósága is méltó módon fejezze ki kegyeletét a nagy halottal szemben." Jókai Mórtól az 1832-1902 között élt szerkesztő, irodalmár és akadémikus Vadnay Károly hasonlóan újságíró fia, Vadnay Tibor a Borsodmegyei Lapok hasábjain ekként búcsúzott: „Meghalt. Még nincs két esztendeje, hogy könynyeink egybefolytak egy más koporsónál. Neki fiatal korától állandóan szerető, benső igaz barátja, nekem felejthetetlen drága, forrón szeretett, örök hálával tisztelt édes jó atyám feküdt abban a koporsóban. Nincs erősebb, nincsen szilárdabb kötelék, mint az együtt elsírt könnyek, az együtt átérzett fájdalmak. És ma, midőn egy egész nemzet gyászba borult szívvel sóhajtja meg a költőfejedelem eltávozását, - én, az igénytelen százezrek egyike, kétszeresen fájó érzésekkel teszem le ravatalára megemlékezésem eme szerény koszorúját. ... És a nemzedékek végtelen sorozatán keresztül meleg szeretet fogja övezni emlékét a szelíd, jóságos mesemondónak és soha nem fognak megszűnni sóhajok: miért nem olyan az élet, a világ, amilyennek ő festette, a milyennek ő szerette volna." Jókai Mór, Miskolc díszpolgárának emlékét 1883-tól utcanév, 1983-tól a Népkert parkjában mellszobor, 1993-tól pedig a 44. számú általános iskola őrzi. IRODALOM Csorba Zoltán: Borsod és Miskolc az irodalomban, Miskolc, 1994. Dobrossy István: „Nekem Miskolc második szülővárosom" (Jókai Mór miskolci látogatása 1883-ban). Napjaink, 1980. 5. szám 33-34. Mikszáth Kálmán: Jókai Mór élete és kora. Budapest, 1907. Vadnay Károly: Jókai Tardonán (Irodalmi emlékek). Budapest, 1893. Vadnay Tibor: Jókai Mór. Borsodmegyei Lapok, 1904. május 7. FORRÁS B.-A.-Z. mLt. IV. B. 1905/c. 3155/1893.