Tóth Péter: A Mária Terézia-kori úrbérrendezés kilenc kérdőpontos vizsgálatai. Gömör vármegye 1771 - Borsodi Levéltári Füzetek 48. (Miskolc, 2010)
A kérdőpontok
VIII. Ezen helységben hogy puszta házhelyek volnának, minthogy nem érték, tsak hallomásbul vallják és így hallomása szerint ki ötöt, ki 6-ot, ki 7-et mond, mellyek miként és mikor pusztultak el, nem tudhatják, hanem egynek appertinentiái volnának azok, amely földeket és réteket az uraság majorságul bír, úgy tudják és hallják. IX. Ezen helységnek lakosi rész szerint örökös, rész szerint pediglen nem örökös jobbágyok. Kraszna Horka Hosszúrét, 1771. június 3. Főbíró Lázár Mihály saját keze x vonása. Mihály István saját keze x vonása. Pál János saját keze x vonása. Balás György saját keze x vonása. Tóth János saját keze x vonása. Szakái István saját keze x vonása. Pál András saját keze x vonása. (L. S.) - A vármegye által kiküldött összeírok: Tornallyay Márton, Gömöry Pál és Makay Elek szolgabíró. Jelezete: MOL. C. 59. 3007. 92. sz. 2-7. p. KRASZNAHORKA-VÁRALJA I. Ezen helységnek semmi urbáriuma nincsen, nem is volt emlékezetektül fogva. II. Contractussa is nincsen ezen helységnek, nem is volt emlékezetekre, a’ mostani kötelességeknek praestatiója pedig rész szerint taksábul, rész szerint robottábul áll. Hanem vagyon bizonyos privilégiumok, a’ mely 1757. akkori földesúr által kiadódott, mely szerint korcsma- és mészárszékbéli jövedelmek volt, mellyeknek mintegy 3 vagy 4 esztendőig úsusokban is voltak, de mintegy 9 esztendeje, a’ miólta az mostani földes uraság által azon privilegiumbul excludáltattak, mely privilegium in copia sub C. advolváltatik, és a’ statútumok is, melylyekre azon privilegium magát provocálná, sub D. adnectáltatik. III. Míg a’második punctumban specificált sub C. privilegium szerint a kortsmának és mészárszéknek úsusában voltak, és míg azon a’ két egész hellyen lakó taksások is (:a’ kik helyet már az uraság 2 jobbágyot szállított:) a’ város lakosi köziben fizettek, tehát azon lakosok, kivévén még 7 hellyes gazdát is közülök a’ földes úr, és némely zselléreket, fizettek és adóztak 500 rénes forintot, mely 500 rénes forintban az itten szokott vászonfejérítésnek, és azon fejérítésre szükséges faizásnak taxája is [benne volt]. De miólta már a’ privilegium szerint adatott kortsma és mészárszék ususábul kizárattattak, és miólta a’ fellyebb 113
