Holopcev Péter - Irha Melinda: Eltanácsoltak. Miskolc - Hortobágy 1952-1953 - Borsodi Levéltári Füzetek 42. (Miskolc, 2003)
A „SZOCIÁLIS TÁBOR" - A tábor rendje és őrei
detlenek voltak J. J. táborfelelőssel 219 , aki a kedélyek lecsillapítására gyűlést hívott össze. A közpénzekkel való elszámolással gondban volt és a sikkasztás vádja alól úgy próbált kibújni, hogy bejelentette, a pénz az őrsparancsnoknál van biztonságos őrizetben. Sz-né megkérdezte, ki végzi a könyvelést, J. válaszában közölte, hogy azt is az törzsőrmester csinálja. Szné újra szót kért, és kijelentette, most már teljesen meg van nyugodva, mert tudja, hogy a legkitűnőbb szakember kezében van a könyvelés. Ilyen kijelentést nem lehetett minden következmény nélkül tenni. Másnap a parancsnok behívatta Sz-nét és lelkigyakorlatot tartott neki, miközben pisztolyával játszadozott, de annak csöve mindig a nőre nézett. Néhány nap múlva rendőri bizottság tartott vizsgálatot a táborban J.J. ellen. A vizsgálat során Sz-nét is kihallgatták és a törzsőrmesterrel folytatott beszélgetését is megemlítette. Pár nap elteltével leváltották a régi rendőröket és J.J. táborfelelőst is. A régiek mindezt Sz-né bűnének rótták fel, ezért bevitték egy helyiségbe, és dühükben össze-vissza verték. 220 A rendőröktől feletteseik elvárták a durvaságot, a kíméletlenséget. Aki nem felelt meg az elvárásoknak - túl enyhén, vagy emberségesen bánt a kitelepítettekkel - azt rövid úton menesztették az állományból és örülhetett, ha csak ennyivel megúszta. A hortobágyi táborba kerülteket egy főhadnagy fogadta, ő tartotta az első eligazítást is. Az eligazítás végén még megpróbálta vigasztalni a kitelepítetteket: - Na, azért ne törjön el a mécses - Este visszautazott Debrecenbe. A tél folyamán látták őt, amint polgári ruhában adogatta a szalmát a vontatóra, és erősen szidta a demokráciát. 221 1952 februárjában a Belügyminisztérium tisztjei ellenőrizték a hortobágyi zárt táborokat. Ide vonatkozó két megjegyzést ragadunk ki a jelentésből: „a rendőrök megtorlásokat ok nél219 Róla még részletesebben is szólunk. 220 Jakabfalvy: 42-43. pp. 221 Jakabfalvy: 7. p.
